Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Latest topics
» Vezérlő terem - Híd
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Hibernáló terem
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» A roncs közelében
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Központi folyosó
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Sivatag
Szer. Jan. 16, 2013 6:54 am by Mesélő

» Közlemények
Pént. Dec. 21, 2012 7:41 pm by Mesélő

» Üzenőfal - Megbeszélő
Szer. Dec. 19, 2012 10:41 am by Mesélő

» William McAllister
Szer. Dec. 19, 2012 10:16 am by William McAllister

» A hajóroncs közelében
Pént. Dec. 07, 2012 4:12 am by Mesélő

Affiliates
free forum


Hibernáló terem

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Go down

Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Vas. Okt. 07, 2012 5:08 am

Eredeti állapotában:

Egy 120 fő "tárolására" alkalmas kerek terem. Belmagasságát tekintve 7 méter és a hajó közepe tájékán helyezkedik el. A hibernáló kabinok álló helyzetben vannak körben a teremben, három szinten. A második és harmadik szinten lévő kabinokhoz lépcső és körfolyosó vezet, de ugyanúgy a teremre nyílik, mint a földszintes kabinok.
Képi illusztráció [You must be registered and logged in to see this link.] (Persze, ez egy börtön, de a cellák helyére képzeljetek hibernáló kamrákat és csak három szint van. Csak a könnyebb elképzelhetőség érdekében mutatom, nyilván a tető sem ilyen.)
Középen egy nagy vezérlőpult található, amolyan vezérlőtorony, ami felér a plafonig és ahhoz kapcsolódik.
A teremből két ajtó nyílik. Egy a híd felé (a hajó orra, ahol ott az egész agya és irányítása a gépnek) egy folyosón keresztül, arra van a kantin is. Egy pedig a hajó vége felé nyílik, ott a raktárak vannak. Sok-sok kisebb terem, mindenhol mást tárolnak. Van fegyverraktár, élelmiszerraktár, üzemanyagraktár. Az állathibernáló terem is ezek között van. Tehát a hibernáló teremből minden elérhető.
A helyiség képét a sok, világos színű plasztikborítás határozza meg, amik minden bizonnyal fém tartóelemeket fednek. Elővigyázatosságból tárolnak itt tűzoltókészüléket, teljes szkafandert (4-5-öt), de más egyéb használati tárgy nincs a teremben.

Jelenleg:

A plafon lejjebb jött egy emelettel, az ajtók mindkét irányba el vannak torlaszolva, hatalmas a káosz. A körfolyosó leszakadt mindenhol, de annyi a törmelék és annyival csökkent a belmagasság, hogy bármelyik kabin elérhető magasságban van. További információk az első mesélői hozzászólásban.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Vas. Okt. 07, 2012 5:23 am

Mintha az egész hajó szét akarna szakadni, a recsegés, a nyomás alatt meghajló, majd elpattanó fémek zaja pengeélesen hatol a hibernáló kabinokon belülre is. Az emberben könnyen azt az érzetet keltheti, hogy az éktelen zaj és rázkódás verte fel őket az álmukból. Abból az álomból, aminek öt évig kellett volna tartania, de ahogy a köd oszlik és szépen mindenki kezd észhez térni, alig tűnik néhány percnek az egész procedúra. Hogy felszálltak a hajóra, megkapták az utolsó instrukciókat és végül elfoglaltál a helyüket az egyébként leginkább zuhanyzófülkére emlékeztető zárt kabinokban.
Most ezen kabinok üvegajtói még mindig tökéletesen zárnak és továbbítják infúzióra emlékeztető csöveken keresztül a szükséges oxigént a szervezetnek. Viszont az üvegajtókon túl elszabadult a pokol. Az imént felvázolt hangok forrásai hamar megtalálhatók, hiszen a hajó váztartó elemei a nyilvánvaló ütközés erejétől szinte másodpercenként törnek el. Az egyik ilyen masszív fémcső közvetlenül a Nora melletti fülkébe fúródik, a nő fülkéjét pedig immár kívülről pöttyözik a vércseppek. Ott aludt a nő által védett Rae ezredes.
A masszív plexiken keresztül elétek táruló látvány olyan mozgalmas és véget nem érő, mintha csak egy Bosch festmény előtt állnátok. Szinte nem lehet olyan helyet találni, ahol ne egy törött kabin, vagy egy hulla lenne. Ebből az élményből Liamnak jut ki a legkevesebb, ugyanis elektromos kábelek csavarodnak a kabinja köré, ezzel kiszakítva a helyéről a „nyughelyet”. Bár az üveg elég hamar betörik, de a kábelek fenyegetően és vakítóan szikráznak, így a fiatal férfi csapdába esett. Vagy bent marad, vagy megkockáztatja a biztos áramütést. Ily módon az ő kabinja fekvő pozícióba kerül.
A hibernáló helyiség harmadik emelete kompletten leszakad, ez lényegében Georgia-t és Simon-t érinti, akik így egy emelettel lejjebb kerülnek, becsúsznak a második emeletre, ezzel megmenekülve attól, hogy teljesen lezuhanjanak, nem úgy mint a többi kabin, amikben kevésbé szerencsés emberek lehettek. Viszont Georgia kabinja a zuhanást követően elég rossz helyre kerül. Az üveg szinte azonnal elpattan, és valami innen beláthatatlan erő következtében a komplett kabin megcsavarodik, alig hagyva annyi helyet a nőnek, hogy egyáltalán levegőhöz jusson. Nem kevés küszködéssel viszont az önálló kijutás lehetséges. Simon kabinja ezzel szemben kompletten kitúr egy másikat a helyéről és a férfi még pont láthatja, ahogy egy kis termetű alak… egy gyerek zuhan a mélybe, amikor kiesik kabinjából, aminek a helyén most Simon-é leledzik.
A többiek többé-kevésbé csak szemtanúi a pusztulásnak és a káosznak. Végül pedig a terem szirénája szinte már irritálóan hangosan nyom el minden egyéb zajt, míg azok teljesen meg nem szűnnek. A hajótest immár nyugodtan áll, már csak itt-ott potyognak tartóelemek és néhol bizzegnek az elektromos kábelek csendesen. Az utóbbi Liam számára elég fenyegető azért.
Nora, Monica és Klaus kabinjának ajtói simán és automatikusan kinyílnak, bár Klaus ajtaja előtt közvetlenül egy másik kabin leledzik szembefordulva… nos… elég bizarr látvány, ugyanis a benne lévő hulla még csak frissnek sem nevezhető. Konkrétan egy zaftos csontváz szerencsére plexi mögött. Viszont az idegen kabint semmi sem rögzíti, felborítható. Monica ajtaja előtt csak egyszerű fémhulladék van, viszont az alatt meg valaki hörög. Takarítás nélkül nem belátható, hogy ki. Nora lazán ki tud sétálni. Nagyon mászkáló túlélőket pedig egymáson kívül nem láttok viszont itt-ott mocorognak még.
Simon ajtaja nem nyílik, ám az üvege megrepedt, könnyűszerrel ki lehet törni. Azt viszont érezheti, hogy csövön keresztüli oxigénellátás megszűnt, de neki legalább szivárog be némi levegő.
Teodor és Stephanie viszont már nem ilyen szerencsések. Az ő ajtajuk sem nyílik automatikusan, valószínűleg zárlatos lett. Ezzel szemben az oxigén befúvás is megszűnt. Egyedül esélyük sincs kijutni, úgy nagyjából két-három percük lehet fulladásig. Stephanie ajtaja mellett a belső falon viszont világit a vészjelzőgomb. Ki lettetek képezve, így tudjátok, hogy ez a kabinon kívül élesen sípol, ha megnyomjátok. Teodor gombja viszont nem világít. Egyedül annyi a szerencse a szerencsétlenségben, hogy a legalsó szinten, egész belátható helyen vannak.
Ezek az átlátszó plexik elég erősek, viszont nem törhetetlenek. Belülről nincs elég hely lendületet venni viszont kívülről bármelyik laikus megállapíthatja, hogy betörhetőek.
Senkinél sincs fegyver, mielőtt lefeküdtetek aludni mindent leadtatok a raktárnak, csak az az overál van nálatok, amit jelenleg viseltek. Fényforrás amolyan hangulatvilágításnak minősül. Van ahol villognak a fénycsövek, van ahol kialudtak és van ahol hibátlanul bírják. Akárcsak a sziréna, ami megállás nélkül jelez.
Egy-két zúzódás szinte mindenkin van, Georgia esetében több. Akiknél tört az üveg, ott vágásokkal és a húsba fúródó szilánkokkal is kell számolni, de egyik sérülés sem súlyos. A pattogó szikrák miatt Liam apróbb égési sérülésekkel is gyarapodott.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Simon Greymare on Vas. Okt. 07, 2012 6:29 am

A hibernálókabinban szerencsémre álomtalan az álom, legalábbis nekem az. Valószínűleg annyira nem élvezném, ha öt éven át marhaságokat és összefüggéstelen dolgokat álmodnék össze.
Mikor a zajok, a rázkódás – csupa ide nem illő hatás – elér hozzám, még nem vagyok ébren, de az izmaim megfeszülnek, elernyednek, már érzem, hogy baj van. Elkeseredetten küzdök – már amennyire ez így félálomban kitelik tőlem -, hogy felébredjek, és mihamarabb átláthassam a helyzetet. Az ébredés roppant kellemetlen. Kell fél perc, mire a látásom kiélesedik, és még egyszer annyi, hogy felfogjam a körülöttünk megelevenedett poklot.
Először a kabin biztonsági zárjához nyúlok, hogy kinyissam az ajtót, de mivel az éppen akkor mozdul ki a helyéről, a rendszer lezárja előlem a lehetőséget, én pedig – marha jó – teljesen tehetetlenül vagyok kénytelen végignézni és átélni, míg a kabin lezuhan. Nem vagyok félős fickó, de a rettegés átfut rajtam, ahogy a zárt fülke egy emeletet esik.
Azt is kénytelen vagyok végignézni, ahogy a kabinom velem együtt zuhan rá egy gyerek fülkéjére, aki nagy valószínűséggel azonnal szörnyet hal a zuhanástól, ha élt még egyáltalán akkor, mikor kiesett a fülkéből. Az élmény hatására az összes vér kiszalad az arcomból, a fülke repedt plexijében látom milyen őrülten sápadt vagyok.
A sziréna idegtépő, dobhártyaszaggató hangja egyértelműen tanúskodik a vészhelyzetről, valószínűleg minden túlélőt felverve, aki esetleg a zuhanást végigaludta volna.
Ahogy a hajó mozgása, remegése megszűnik, és az alkatrészek is sokkal kevésbé potyognak, azonnal megérzem, hogy az oxigénellátásom megszűnt. Ennyi még nem ok a teljes pánikra, úgyhogy nyugalmat parancsolok magamnak, és amíg felmérem a helyzetet, addig lassú, felületes levegőket veszek csak. A repedések lehetőséget adnak a szabadulásra, bár az ajtó nem nyílik egyáltalán. Alaposan szemügyre veszem a plexi sérüléseit, és amennyire tudom, előredöntöm a felsőtestem, mély levegőt veszek, és a lehető legnagyobb lendülettel térdelek bele a plexibe ott, ahol négy repedés összefut. Ha szükséges megismétlem még párszor a mozdulatot, amíg ki nem szabadulok, utána pedig egyből összeszedem magam, és miután megdörzsöltem a térdem, gyorsan körülnézek a teremben. Szörnyű látvány. Mindenütt törmelék és holttestek.
~ Te jóságos ég!~
Még sosem láttam ilyen szörnyűséget, pedig már voltam összedőlt épület alól menteni a túlélőket... Szavam sincs a látványra.
Mivel még távolról sem értem földet, lemászok a talajszintre – a katasztrófa egyetlen pozitívuma, hogy bőven van kapaszkodó – és elsőre a gyereket keresem a tekintetemmel, aki kiesett az alattam lévő kabinból. Ha megtalálom, akkor megbizonyosodom róla, hogy halott, vagy él, csak aztán indulok tovább.
A célom a terem központi vezérlője. Amennyire a törmelék engedi, egyenesen arra tartok, de közben figyelem a kabinokat is, hátha más is beszorult.
Mivel Teodor és Stephanie kabinja előtt el kell haladnom, ha ők mozdulnak, biztosan észreveszem majd őket.
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Georgia R. Harper on Vas. Okt. 07, 2012 7:19 am

Ez valószínűleg életem legrosszabb álma lehet... A zaj beleépült a teljes sötétségbe és csendbe, ami a fejemben uralkodó teljes némaságba épül, olyan disszonanciát okozva, már az elég lenne, hogy az őrületbe kergessen egy amúgy teljesen ép elméjű fizikus doktort. A rázkódás ereje az ami kipattintja a szemhéjaim, ha elérnék egy festett falat, nagy valószínűséggel csíkosra marnám az egészet. Némán sikoltozom, nem jön ki belőlem egy hang sem, csupán egy könnycsepp gördül le a félelemtől az arcomon, ahogy az ébredésemből elven lidércnyomás lesz.
Lefelé. Érzem, hogy lefelé tart a kabinom, de nem tudom hové és azt sem tudom, hogy mikor fog megállni. Amikor a lassulása a zúdulásnak megindul, akkor hasít az agyamba némi tisztaság. Rauta! Acél. Ha ez most ilyen, akkor lesz ez még így se, túl kell élnem, mert ha a születésem megúsztam ezt is meg kell. De mit? Megáll a kabin.
Az üveg reccsenésére összeszorul a szemem, pedig már a hangjából megállapítható lett volna, hogy nem törik be. Megpróbálok megmozdulni, de ez nem kevés fájdalommal tölt el hirtelenjében. Mostmár hangosan sikoltok fel, mintha egyszeriben újra élni kezdenék és tudatosulna bennem, hogy mennyire elcseszett helyzetben vagyok. Zihálnom kell. Nem sokáig, pár másodperc is elég, hogy viszonylagosan alábbhagyjon a pánikom. Apám tanította, hogy sosem szabad hagynom, hogy hiperventillációig fajuljon a dolog, mert onnan nem egyszerű visszafordítani. Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy megengedjek magamnak ilyen ostobaságot.
Körülnézek a kabinban. Ismerem töviről-hegyire, az egész átkozott hajó alaprajzát betanultam. A rohadt k*rva életbe hagysz cserben, te mocskos csotrogány! Kik*rt csappantyú. Ütnék-vágnék, ahogy átveszi a harag a pánik helyét. Ez amolyan rossz jellemvonásom. Morogva kiáltok egyet csak úgy bele az üvegbe. Anyád. Sóhajtok egyet és mostmár a lehetőségeim mérem fel. Lennie kell valaminek itt...
Óvatosan fészkelődni kezdek, lehunyva a szemeim, engedve, hogy a bennem élő mérnök közben dolgozhasson. A zúzódásaim úgy sajognak, hogy a könnyem is belecsordul, de most pont nem tud érdekelni. Majd nyalogatom a sebeim, ha kimászok ebből a sz*rból. Ünnepélyesen megfogadom, hogy ha kijutok innen jófej leszek és aranyos, de kedves felső hatalom, könyörgöm engedd meg, hogy kijussak. A sziréna is olyan zavaró... Már majdnem megint a pánik szélére jutok, mire érzem, hogy valamit sikerül elérnem. Mintha többet tudnék mozogni... Olyan vékony vagy Georgia, hogy elvisz a tavaszi szellő. A gonoszabbik énem ép, pipa. Legalább valamit nem változtat meg a tény sem, hogy nagy valószínűséggel valami őrült nagy baj van a hajóval. Egek, a hajó! Remélem az űrben van még! Ha most számolom újra a pályát, korrigálom a hajtóművel teljesítményét és minden értékkilengést normalizálok, még van esélyünk talán. Az agyam csapongásában testem ösztönösen önállósul és hirtelen annyit veszek észre, hogy kapok levegőt. Akkorát kortyolok belőle, hogy csoda, hogy nem reped bele a tüdőm. Ha ezt hallaná bárki, inkább sípolásnak könyveli el és nem levegővételnek.
A fájdalom a testemben ismét új löketet kap, nem is hiszem, hogy állva tudok maradni. Nem vagyok teljesen az izmaim ura. Vagy térdre esek vagy pofára. Ezt a két opciót látom hirtelen, ahogy mintha előre indulnék el. Valószínűleg sikerült kijutnom, ám kicsit homályosan látok, viszont a sziréna sokkal hangosabb így. Basszus, ki találta ki, hogy ezen a k*rva idegesítő frekvencián zengjen az egész?! Lekönyökölök, arra, amit éppen találok, ám nem látok és zihálok egy picit. Gyerünk!
Némileg tisztább fejjel indulok el tántorogva, fájdalmasakat szisszenve, a pillantásommal túlélők után kutatva. Kiszúrom Simont, de ő a vezérlő felé halad. Prioritásomnak most a kabinok szemügyre vételét teszem meg. Bár nem tudom, hogy ennyi sajgással, hogy fogok én most komolyan szerelési munkákat csinálni...
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Monica Lazinski on Vas. Okt. 07, 2012 8:34 am

A világűr statikus csöndje és végtelen unalmassága hirtelen megszűnni látszik, amikor az öntudatlan mélyálomba egy éles hang visít bele. Nica agya először nem tudja kódolni a jelzést, egészen addig amíg az őt eddig álomban tartó gép valamiféle érthetetlen oknál fogva arra a következtetésre jut, hogy a benne alvó hölgyeménynek jobb volna felébrednie. Először a lány nem is érti a dolgot, kinyitja a szemeit de minden homályos, villog és fülsértően vijjog. Talán egy sziréna. Vagy inkább mint fémen csúszó fém hangja... Idegölő nem vitás. Hosszú percek telnek még el ebben az őrjítő várakozásban, mialatt Nica érzékei megpróbálnak magukra találni. Szemei javarészt működnek és fel is fogják a körülötte zajló eseményeket, de agyáig csak annyi jut el hogy valami nagyon nagyon nem oké. Nyilván nem így kellett volna felébredniük, valaki nagyon rossz gombra tenyerelhetett, vagy rossz bemondás vagy ilyesmi...
Ahogy a nő kissé előredől a kabinban, az ajtó már el is húzódik előle. Ő pedig ahogy van lendületből kihányná még a belét is, csakhogy öt év mélyálom után a gyomra nem sok mindent tartalmaz. Öklendezik, meg kell kapaszkodnia, nehogy előrebukjon és az épp csak visszanyert látását könny fátyolozza el. Na nem a bánat, sokkal inkább a tehetetlen öklendezés miatt.
Tesz egy bizonytalan lépést, mikor megüti a fülét a hang az előtte heverő fémkupacból. Valaki beragadt oda. Hozzá mérhető módon eszébe sem jut segíteni, inkább el akar tűnni a közeléből nehogy a végén bármit is tennie kelljen. Arrébb botorkál, hanyatt esik egy ott heverő akármiben, és innentől kezdve a háta is beáll sajgó testrészeinek népes gyülekezetébe. Hasra fordul és talpra kecmereg. Mindenfelé káosz és pusztulás és ő nem érti miért. Próbál megkapaszkodni valamiben és kissé odafigyelni arra ami történik körülötte.
-Hahóó....-próbálja túlkiabálni a zajt.
-Valaki... segítsen már basszameg...
avatar
Monica Lazinski

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Stephanie A. Fishbourne on Vas. Okt. 07, 2012 12:08 pm

Fájdalom, teste minden tagjában. Bőrén, mélyen húsában, bent egészen a csontokban.
Fulladás. Fájdalom - ahogy a kabin állott levegője mellkasába tódul és hirtelen kitölti kissé ellustult tüdejét.
A fejében monoton zúgó hang kontinuitását időnként megtépázó hangfoszlányok, amik egyre erősödnek, majd fülsértő ricsajjá állnak össze. Újabb fájdalom, aztán újabb: villódzó fények, sötétséghez szokott, összeszűkült pupillái előtt. Még az éledezés tompaságán át is túlontúl szikrázón vibráló fények.
És fáj. Minden fáj... Az ébrenlét maga fáj!
Nyugalomhoz szokott szervezete és elméje ismét az álomtalan álmok közé merülnének, amolyan menekülésként a fájdalom elől... de ő ellenáll. Muszáj, hiszen tudja, hogy baj van. Méghozzá kiadós.
Kevéske erejét összeszedve a kabin ajtajának feszül, ám nem ér el vele semmit.
Harmatgyenge...
Kivár kis időt az újabb próbálkozás előtt és próbál nem pánikba esni. Nehéz ügy, főleg fulladozva, tudván, hogy csupán percekig húzhatja, ha nem nyílik ki az a mocskos kabinajtó... és ráadásul csak foltokat lát. Foltokat! Az idegesítő, villogó foltokat! Ő, aki a tudása mellett a látásából él és ezzel is tart életben másokat.
Ha ugyan van még kit életben tartani...
Ismét nekiveselkedik az ajtónak, ami még mindig nem enged. Ezúttal tojik a takarékoskodásra, sóhajt egyet.
Kepler, meg Titanic... Nyugis hely, tuti munkakör, mi? Biztonságos, sima út, mi?! ... Hurrá... Stevie, te itt múlsz ki, csendben és kiszolgáltatottan... szánalmasan. Valóban "sokkal jobb", mint fegyverrel a kézben... Hagyjuk is!
Pesszimizmussal és agóniaszaggal átszőtt, még egyébként sem tiszta gondolatai közül az rángatja ki, hogy az ajtó feszegetése közben meglátja a vészjelző gombját - illetve annak a fényét. Még abban a pillanatban meg is nyomja azt, s csak utólag gondolkodik el azon, miért is tette. Általában véve sem hajlamos ábrándozni, illúziókat kergetni... most meg pláne.
Küzd az álom ellen, ami hullámokban tör rá, de még így is el-elbóbiskol. Látása nagyon lassan javul, viszont annál kiadósabb émelygést is okoz.


A hozzászólást Stephanie A. Fishbourne összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 9:40 pm-kor.
avatar
Stephanie A. Fishbourne

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Dr. Teodor Vestegaard on Vas. Okt. 07, 2012 9:05 pm

Valami baj van.
Ez lüktet fejének hátsó részében, akár egy borzalmas fejfájás előhulláma, egyre terebélyesedő tenyérként fonódik rá a koponyájára, egészen addig, míg már a halántékát markolja. Valami nem úgy alakult, ahogy azt eredetileg eltervezték, valami, valami félresiklott. De mi ... ? Halványan derengő, összemosódó sziluettek derengenek a szemei előtt, villódzó fények, fáj a szemgolyója, ahogy erőltetni próbálja a látását - ilyen lehet az újszülötteknek is, mikor először megpillantják a világot. Furcsa, kontúrtalan, egymásba karoló tompa fénypacák. Nem tudja pontosan mióta lehet ébren, akár a kinti vonalak, az ébrenlét és alvás közti határvonal is mintha szétfolyt volna.
Csak lassan kezd tisztulni a feje, fokozatról-fokozatra méri fel a körülötte zajló eseményeket. Vagy pont hogy nem zajlókat. Nem telik sok időbe, hogy rájöjjön, nem kap oxigént a kabin, ráadásul az ajtaja sem nyílik, ahogy azt rendje és módja szerint tennie kéne.
Első lépés. Őrizzük meg nyugalmunk és lélegezzünk egyenletesen, így tovább kitart a levegőkészlet.
Talán még sikerülne is végrehajtania, ha agyába nem tolakodna minduntalan a fulladás gondolata. Lassú gyilkos, először az agysejtek pusztulnak majd el, majd a szíve adja fel végleg a szolgálatot, de míg a végső stádium be nem következik, ő szenvedve, kínnal minden porcikájában fog még percekig vergődni. Még attól bepánikol, hogy maga elé vetíti ezt a képet, csak annyira tudja megzabolázni magát, hogy elejét vegye az eszeveszett zihálásnak, ám még így is meglehetősen rendszertelen a légzése. Közben kezeivel és felsőtestével, amikkel csak tud az ajtón kezd dörömbölni, hátha meghallják vagy észreveszik.
Muszáj. Nem fulladhat meg itt. Képtelenség, nem, ez a lehetőség megtagadva. Azt sem hajlandó figyelembe venni, hogy mi van, ha rajta kívül már senki sincs odakinn. Kell lennie, nem lehet ő az egyetlen túlélő! Tovább dörömböl az üvegen, részben azt remélve, hogy egy ütésnél talán enged, és áttörik. Ez azonban akárhogy is erőlködik, nem akar bekövetkezni.
A kinti világ egyelőre nem érdekli, nem is dolgozza fel az elé táruló látványt, vagy csak nem akarja. Ebben a pillanatban még elég neki a maga baja, minden idegszálát és figyelmét leköti a szabadulás.
A közvetlen közelében felvisít egy vészcsengő; az egyik kabin szirénája. Hát nincs egyedül! Tudta! Tudta, hogy nem lehet egyedül! Újult erővel kezdi ütni az plexiüveg anyagát.
avatar
Dr. Teodor Vestegaard

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Liam Monroe on Hétf. Okt. 08, 2012 12:47 am

Hogy is mondta az orvos, amikor beállították őt a kabinba? Ha valami rosszat még észlel, jelezzen a narancsszínű gombbal... Sajnos nem tudott, ugyanis a következő pillanatban - már maga se emlékszik hogy, de az álomtalan álom magába szippantotta.
Most azonban, alig egy fél perccel később, (ahogy azt az eddig megbízható belső órája érzékeli) egy nagy rántás szakítja ki a puha, plázazenés várakozásból.
Fémes Reccs és baljós Csussz.
A kabin mozdul, méghozzá vízszintbe, üvegkoporsó Csipkerózsikának. És mivel a gravitáció nem a finomságáról híres, ennek a csudálatos rakodómunkásnak hála még a fejét is bevágja. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a felpattanó plexiszilánkokba fejelt bele szemben, mint egy rossz helyre rántott rongybaba. Sőt, a tarkójára mért ütés még észhez is térítette... hogy aztán a pőre pánik már teljesen és tökéletesen éberen érhesse.
Összegezzünk csak: Látni nem lát sok mindent, csak a mellkasára hulló üvegdarabokat, a vastag, sötét kábel köteget, ami fojtja az eddigi pihenőhelyét. Ezek ráadásként most izzó fejű kígyóként csapongnak néha, szikrát hányva. Az égető matéria pedig van olyan leleményes, hogy behullik a törött kabinfedélen belülre, hogy az ő amúgy is alacsony fájdalomküszöbét kaparássza meg. A hanghatások sem kellemesebbek, főként az az átok sziréna...
Hát, ha ilyen kellemetlenségre kell ébredni, már masszívan jelezne azzal a narancs gombbal!
Doki kérem, meggondoltam magam! Mikor megy a legközelebbi tranzit a nagy almába? A szüleim úgyis hülyeségnek gondolták ezt az egészet, a fizikai teszten épp, hogy átcsúsztam...
Most érkezett el az a folyamatos sokkal, fájdalommal és csapongó gondolatokkal telt pillanat, amikor félretesz mindent, amit belé szocializáltak az érett, felelősségteljes, hideg fejű férfiről, akinek lennie kéne.
A hangja, ahogy éktelen ordibálásba kezd, mintha akaratlanul is visszacsusszant volna a mutálás környéki fázisba: magasra csuklik néha, azon egyszerű tényből kifolyólag, hogy próbál minél hangosabb lenni, próbálja elnyomni a sipító szirénát, és a fájdalmat, amit világ életében igyekezett elkerülni.
Liam-Liam, hogy lehet az, hogy te sosem horzsolod le a térded a játszóparkban? Úgy anya, hogy a biztos helyeken maradok... Csal legyen valaki, aki idejön hozzám játszani.
Nem, és nem. Igazán kell lennie itt valakinek, kint, aki nem osztozik a plexiágyon. Nem fog nekiesni a puszta kezével a kábeleknek, amikben ki tudja hány ezer volt szaladgál.
Az artikulálatlan hangadásba lassan egy-egy összefüggő segítségkérés is vegyül.
avatar
Liam Monroe

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Hétf. Okt. 08, 2012 2:29 am

//Belemászok a sorrendbe, hogy az ezt követők tudjanak mit kezdeni veletek. Ti tartsátok a sorrendet.//

A sziréna hangjába immár vegyül néhány más hang is. A leghangosabb ezek közül Stephanie kabinjának sípolása. Bár kellemetlen, magas hang, de legalább könnyen kihallható a szirénázásból és így elég hamar megtalálható. Aki pedig Stephanie-hoz közel ér, hamar a dörömbölést is meghallhatja egy közeli hibernáló kamrából, abból, amelyikben Teodor leledzik.
Simon a gyereket olyan kicsavart pózban leli meg, amiben elképzelhetetlen, hogy bárki túléljen, így semmi sem gátolja, hogy a romos, ám még itt-ott világító vezérlő felé menjen, vagy épp elhaladjon a két kabinba szorult mellett.
Liam egy kicsit félreesőbb helyen van, az ő férfias sikoltozását Klaus csípheti el, hiszen hozzávetőleg ő van hozzá a legközelebb.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Nora Hudson on Hétf. Okt. 08, 2012 2:44 am

Álomtalan álom. Nincs is ennél jobb odalenn valahol a Földön, amit már jó ideje maga mögött hagyott. Hát még az űr végtelenjében! Az utolsó emléke a rajta úrrá levő unalmas közöny - nem túl izgalmas végignéznie, ahogy mindenkit hibernálnak, utolsók közt őt magát is - és Rae ezredes viccesnek szánt megjegyzése, amiben szép álmokat kíván. Majd besétál a kabinjába és hirtelen...
Felbolydul a világ. Mintha nem férne a bőrébe - törik, szakad fájdalmasan fémes hanggal. Csontos is törnek, ahogy valami közvetlen mellé vágódik be, isten se tudja mekkora sebességgel - neki pedig erre az első reakciója, hogy az övében levő fegyveréhez kap-na, ha lenne ott bármi is. Ettől sebezhetőnek és meztelennek érzi magát. Még ha nem is mutatja, azért rendkívüli módon frusztrálja a hiányosság. Szerencsére a vértől maszatos plexin túl megelevenedő pokolban senkinek sem fog ez feltűnni.
A becsapódás... a szomszédos kabint érhette el. Még kótyagos a feje, nehezére esik összeszedetten gondolkozni, de rossz a szájíze a cikázó gondolatokat illetően. Ahogy kitépi karjából az oxigént biztosító kis csövet és kitámolyog a fülkéből, már be is ugrik, miért: Rae ezredesé volt a mellette levő kabin.
~ Basztikula.~ A mellette levő fülkére mered, a sajátja ajtajában kapaszkodva meg. Tekintete metsző ürességgel van tele, ahogy a felettese maradványaira mered. Okkal gondolhatná bárki, sokkot kapott, noha pusztán tompának érzi magát ahhoz, hogy bármit is tegyen. És kissé hitevesztettnek is, ami azt illeti. Elbukott a feladatában, még ha nem is tehet róla. Ezen nincs mit szépíteni.
Segélykérések és kiabálások töltik be a teret a robajok után, melyek fokozatosan jutnak el az agyáig. Talán a Stephanie gombnyomásával járó hanghatás az, ami "felébreszti" ebből az éber álomból. Menten körbetekint és igyekszik kivenni bármit is a jelen helyzetből. Nehéz a hang forrását meglelnie innét, mivel szinte az egész teret betölti.
Azért megindul, maga mögött hagyva a néhai felettes tetemét. Gyorsan átáll az agya a krízishelyzetre, - hisz erre is ki van képezve, igaz, inkább földi viszonylatban - még ha kissé tompa továbbra is elméje.
A roncsok és kicsavarodott testek között megleli a kiabáló Monicát. Ha kiabál, az jó... az azt jelenti, hogy él és nincsen igazán komoly baja. Láthatólag nem is sérült, de azért ahogy odasiet hozzá és meglepő határozottsággal ragadja meg a vállát - kissé rá is támaszkodik, mert a nagy lendületet nem díjazza a teste még túlzottan - megkérdezi:
- Szedje össze magát. Megsérült? - Nem kimondottan az az őrangyal típus, ez süt felőle. A választ hallgatva nem is igazán figyel a lányra, tekintete továbbra is igyekszik a vészjelző hangjának forrását meglelni, illetve a komolyabb segítségre szorulókat kiszúrni.
avatar
Nora Hudson

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Hétf. Okt. 08, 2012 1:27 pm

Mindig gyűlöltem, ha felébresztenek.
Gondterhelt mordulással ébredek a mélyálomból, méghozzá förtelmes felfordulásra - belerezegnek az idegszálaim a hangzavarba, de ez nem köt le teljesen. Sokkal jobban foglalkoztat az érzés, amely leginkább arra hasonlít, amit a mosodai szárítógépben érezhetnek a ruhák.
- Mi a fene van...? - pislogok ébredezve; ilyen a világon sincs, még alig néhány perce aludtam el.
Csak később tudatosul bennem, hogy senki se hallja egy szavamat sem; nagyjából akkor, amikor felpillantva farkasszemet nézek egy oszló hullával. Csontvázhoz közelebb áll már, mint halotthoz, és a látványára férgeket érzek mozgolódni a tarkómon.
- Gahh...! - ugrom hátrafelé, elfelejtve, hogy háttal a kabin falának támaszkodtam eddig is; sikeresen beütöm a könyököm és a fejem is. - Au. Rohadtság.
Bosszúsan dörzsölöm meg a nyakszirtem, megtámaszkodva a plexin; levegőm legalább még van. Még. Elég tisztán válik ki ekkorra a rettenetes kakofóniából a vészjelző sziréna hangja. Mintha bárkit is figyelmeztetni kéne! Az ajtóm kinyílik magától: még a tomboló káoszban is hallom a hidraulika félreismerhetetlen szisszenését, amely elengedi a plexit és a koccanást, ahogy a csontváz kabinja megakasztja azt nyíltában. Közelebb hajolok hozzá, hátha kilátok mellette... a nagy felfordulásban meg-megbillen néha, ahogy nézem. Egy hulla őrzi az ajtómat.
Vajon meddig aludtam így, amíg ez a dög bámult?

- Durva - sóhajtok fel, nekidőlve a kabin falának háttal, amíg a talpam az ajtómnak támasztom és tolni kezdem kifelé, hátha sikerül felborítanom az utamat álló hullát az üvegkoporsójával együtt. - Durva-durva-durva...
Ön nyert! A nyomás alatt enged az ajtó; nagy zajjal borul fel a szemközti fickó - halottról jót vagy semmit, nem igaz? - kabinja, és végre kimászhatok a törmelék közé. Jobban mondva, törmelék és hullák... egy gyors pillantás körbe meggyőz erről igen hamar. A rázkódás lenyugodott időközben és a szirénán kívül elnémultak a hangok; a fülem persze még mindig cseng, kénytelen vagyok megrázni a fejem, mintha ezzel megszabadulnék tőle.
Sikerül is néhány másodperc alatt, de a helyét átveszi egy másik zaj: már épp azon vagyok, hogy kikeressek valami torokhangú, nyomatékos káromlást, amiért minden körülmény összejátszik, hogy rövid úton megsüketüljek, mégis a torkomon akad a dolog. Ez ugyanis emberi hang; amennyire meg tudom ítélni, nem túl messziről jön. Férfihang.
Nem vagyok finnyás, de nagyon remélem, hogy nem egy péppé zúzott gerincű alak nyivákolását kezdem követni.

Jó a fülem: még a riasztó éktelen vijjogása közben is könnyen haladok a siránkozás forrása felé. Törmelék, elszakadt elektromos kábelek... egy elborult kabin köré csavarodva. Odabent egy igencsak rémült fickó hallatja a hangját. Az üveg előtte betört, és a kábelek vészjóslón zizegve szikráznak nem messze az arcától. Néhány helyen megpörkölődött, és bizonyára ugyanúgy összeturmixolták, ahogy mindenki mást, de ránézésre nincs semmi komoly baja. Legalábbis addig, amíg az eltépett kábelek zabolátlan voltjai utat nem találnak a szöveteibe.
Sose szerettem, ha túlságosan átsül a hús.
Fürkész pillantással nézek körbe, hogyan tudnám kiszedni anélkül, hogy agyonvágja az áram; a kabint lehetetlen egyedül kihúzni a köré hurkolódott gubancból, de talán el lehet tépni valahogy feljebb... ott, ahol még ép. Ha észrevesz, intek a fickónak kérdő tekintettel: érdekel, milyen állapotban van, vagy tud-e valamit... leginkább annak örülnék, ha erősáramú villamosmérnök lenne. Fogalmam sincs, milyen messze kell maradnom, hogy ne húzzon ívet felém a kábelekben zizegő elektromosság, vagy hogy hozzáérhetek-e egyáltalán bárhol.


//Liam, főleg neked érdekes//
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Hétf. Okt. 08, 2012 8:11 pm

A Monica és immár Nora közelében hörgő-nyöszörgő, törmelékek alá szorult ember végül teljesen elhallgat. Most már biztos nem fog számítani mit gondol a megmentését célzó lépésekről, amik nem történtek meg, de legalább már nem sok vizet zavar.
Ezzel szemben Stephanie és Teodor még élnek, bár már minden egyes lélegzetvétel kellemetlenül szúró érzéssel társul a tüdejükben, kétségtelenül előrevetítve, hogy fél percen belül már nem lesz elég oxigén még akár egy negyed lélegzetvételre sem.
Klaus, ahogy a kábeleket figyeli, láthatja, hogy méterekkel odébb egész ép az elektromos vezeték, közvetlenül ott, ahol eltűnne a még valamelyest épnek nevezhető műanyag borítás mögött. Mivel a szigetelés ugyancsak ép, így ott akár meg is lehet fogni, minden további nélkül. Éles fémhulladékból pedig nincs hiány, csak keresni kell.
Georgia-nak jelenlegi helyzetében nagyjából az összes eseményre rálátása van, így csak rajta múlik merre indul.

//Jöhet a következő kör. Smile Ha valamit kihagytam, akkor elértek sokféle módon, nyugodtan kérdezzetek.//
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Simon Greymare on Kedd Okt. 09, 2012 4:20 am

A káosz teljes, és ezúttal nem csak kívülállóként szemlélem. A kellős közepében lenni iszonyatos nyomás.
Ahogy a gyerek kicsavarodott teste mellé térdelek, végignyilall a fájdalom az összes zúzódásomon a térdemből kiindulva, és hiába vagyok katona majd' két évtizede, most megkörnyékez a hányinger.
~Sajnálom, Kölyök... Őszintén~
Lezárom a szemét, aztán indulok tovább. Tudomásul veszem, hogy nem vagyok egyedül, többen motoszkálnak körülöttem, a szemem sarkából látom, hogy többen legfeljebb enyhe sérüléseket szerezhettek, mert már elindultak a törmelékhalmok között.
A halálos sebesültek jajveszékelését, nyöszörgését is kihallom a zajból, amibe most belehasít az egyik kabin vészjelző szirénája is. Nem sokkal előttem indult be, így sietősebbre fogom a lépteimet. A két egymás melletti kabinban mindketten élnek. A nő nyugton van, viszont a fickó dörömböl és vergődik ezerrel, az oxigénellátás-visszajelzője viszont mindkettőnél sötét. Csak pár másodperc, míg ezt felmérem, és a sorrendről döntök.
A férfi lesz az első, ő ugyanis gyorsabban használja el a levegőkészletet.
Körülnézek a törmelékkupacon magam mellett, pajszernek megfelelő vasdarabot keresek, és ha hamar találok, akkor először Teodor kabinjának ajtaját feszítem ki vele, majd ahogy az ajtó nyitva, és a látom, hogy még nem ájult el a fickó az oxigénhiánytól, tovább is lépek Stephanie kabinjához, aminek szintén felfeszítem az ajtaját.
Ha feszítésre alkalmas eszköz nincs a közelben, akkor felkapom az első kezem ügyébe eső, alkalmas alkatrészdarabot, és miután jeleztem Teodornak, hogy húzódjon hátra, először az ő ajtaját töröm be - legalább annyira, hogy levegőt kapjon -, majd Stephaniét, aztán ki is segítem őket a megrongált kabinjaikból.
- Jól vannak? Megsérültek?
Ha a nő nem tudna még megállni a saját lábán, akkor megtartom, míg magához tér.

//Elsősorban Stephanie-t és Teodort érinti //
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Kedd Okt. 09, 2012 10:18 am

Simon talál olyan vékonyabb, ám masszív fémdarabot, ami alkalmas lehet a felfeszítésre, így a művelet sikeres. Bár Teodor és Stephanie is közel vannak a tűrőképességük határához, de az éltető levegő mely hirtelen betódul a kabinjukba, azért sokat javít a helyzetükön. Megmenekülnek és a hibernálóból is kijutnak, bár kell néhány perc, hogy rendesen regenerálódjanak.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Monica Lazinski on Vas. Okt. 14, 2012 8:15 am

Valaki úgy látszik mégis meghallotta Nica kiabálását, ködösen látni vél egy nőt aki felé igyekszik. Füle rettenetesen zúg és az egyensúlyérzékét sem nyerte még vissza teljesen, ezért amikor a másik belekapaszkodik a vállaiba, és a térdei felmondják a szolgálatot, Nica egyszerűen összecsuklik.
-Aúúúú....-kiált fel, mikor beveri térdét a padlóba.
-Bazd meg mostmár igen!!!-könny szökik a szemébe a fájdalomtól. Nem szokott ő hozzá ehhez, még ahhoz sem hogy lehorzsolja a térdét vagy ilyesmi. Még Krav maga közben nem, na meg ott is jó régen járt már. Hátát a falnak veti, lábait felhúzza.
-Hagyj békén, hülye állat...-mondja hisztérikusan. Minden olyan zavaros, mindenhol hullák, őt nem készítette fel senki ilyesmire.
avatar
Monica Lazinski

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Stephanie A. Fishbourne on Vas. Okt. 14, 2012 1:35 pm

Dean? Francis? Bratyók... A'sszem hamarabb találkozunk, mint gondoltuk volna...
Magában kuncogni kezd a gondolatra. Óráknak tűnnek a várakozással töltött pillanatok. Gyűlöl várni. Kevés dolog van a világon, amit jobban megvet, és lám, a végén igaza lesz.
A várakozásba pusztul bele...
Egyre gyakrabban bóbiskol el, de mindig felébred arra, hogy feje előrecsuklik. A zúgás ismét erősödik és fejfájás is társul hozzá. Tüdeje szúr a levegőtlenségtől, mellkasa időnként rándul egyet, ahogy ellenáll teste szapora légzés iránti vágyának.
Tudja jól, mi ez. Most még csak oxigénhiányos, még csak szolidan fuldoklik...
Másodperceken belül viszont halott lesz.
Szédül, mindene zsibbad, reszket, szenved.
Miért is gondoltam, hogy bármit is ér az a nyüves vészjelző?!
A közelből zajokat hall, valami csörömpölés hangjai szűrődnek a zúgás és a sziréna hangjai közé. Pontosabban talán pont a szomszéd kabin felől jönnek a hangok, ahová, ha jól emlékszik, valami fiatal férfi szállt be.
Biztos benne, hogy csak a képzelete játszik vele, a hypoxia miatt hallucinál, elvégre mindenki halott. Elvégre őtsem menti meg senki...
Néhány pillanattal és temérdek beletörődéssel később, ahogy mégis megérzi bőrén a kabinajtó nyitódása okozta légáramlatot, kétségbeesetten kap a megváltó levegő után. Mellkasába iszonyú fájdalom hasít, bele is szédül, de szerencsére megmentője segítségére ismét számíthat, a talpon maradáshoz is. Nem sok híja, hogy zokogásban törjön ki. Nagyon konkrétan a büszkesége nem hagyja.
A könny a gyengeség jele. - idézi fel akaratlanul is apja szavait, amiket hároméves kora óta hallgatott.
Első tiszta gondolata, hogy igenis élnek! Hárman, a "szomszéd", a megmentőjük és ő mindenképp. Akkor talán mások is! Mielőbb meg kell bizonyosodni róla! Máris előtör belőle az orvos. Az állapotát illető kérdésre csak bólint, noha még nincs egészen rendben. Fülzúgása még mindig nem múlt el teljesen és látása sem tiszta, egyedül egyelőre képtelen lenne tájékozódni is - saját megítélése szerint.
- Vannak... mások is? - teszi fel halkan, bátortalanul a kérdést, tartva az esetleges nemleges választól.
Gondolatai válasz nélkül is, máris akörül járnak, hányan és kik élhetnek még. Ám a fejében sorakozó nevek mellé nem arcok társulnak, mint más normális embereknek, hanem számadatok, táblázatok, törtvonal-diagramok és szakkifejezések. Mert ő ennyit ismer utastársaiból. A sérülést megelőző vizsgálatok eredményének részleteit. Az összes, utastársaival való kapcsolata annyi volt eddig, hogy futtában átböngészte az adataikat, amit digitális adathordozón juttattak el hozzá...
Gyógyszer! Kellenek gyógyszerek! És kötszer és fertőtlenítő! Hol a gyógyszerláda?? Volt itt is, itt kell legyen... valahol...
Állapotához mérve gyorsan végigfuttatja tekintetét a termen, már ami maradt belőle. Azt az átkozott ládát keresi - jobb híján - pillantásával.
avatar
Stephanie A. Fishbourne

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Georgia R. Harper on Szer. Okt. 17, 2012 6:07 am

Tudtam én, hogy jógatanfolyamra kellett volna mennem, ha kikapcsolásra vágytam elsősorban... De nem... Én fogtam magam és önként, szinte dalolva iratkoztam fel erre a kis utazásra.
De ez... a gyomorforgatót gyenge kifejezésnek érzem. De én acél vagyok, nem fogom itt most kiadni magamból a nem létező reggelim, bár érzem, hogy azok a fura émelygési rohamok erősödnek. Gabh suas ort féin... avagy, hogy nevén nevezzem a gyermeket, b*zd meg! Hirtelen megtorpanok és a körfolyosó romjának korlátjába kapaszkodva, hirtelen bukik ki belőlem egy feltűnően artikuláció mentes hang, valamint víz, gyomorsav és némi epe. Valamiért az jut az eszembe, hogy 1-2 sievert mértékű behatás után sugárbetegség tünetei között is szerepel a hányás. De valamiért most dönt úgy a tudatalattim, hogy göndör fürtjeimnél rángat meg és emberel meg. De sajnos ő a gonoszabbik énem is, azt suttogva nekem, hogy segítsek, mert hiába élek, minden kegyetlen sajgásom ellenére, egyedül nem marad tartós a túlélésem.
Ködös kicsit a látásom, legszívesebben nyüszítve csipkedném végig magam, hogy felébredjek, ha ugyan ez egy álom... De annyira fájnak a tagjaim, hogy meg sem merem kockáztatni a dolgot. Ó, igen. Belémhasít egyetlen kép, az emléke annak, ahogy harmadik emelet beleépült a másodikba. Akkor ébredtem fel. Most ünnepélyesen megfogadom, hogy ha valaha a Földre vissza tudok térni, hazaköltözök Spiddalba és elbarikádozom magam egy tengerparti kunyhóban.

Körbenézve látom, hogy mindenki teljes hisztériában van. Én pedig itt ácsorgom egyedül, mint a hímtag a lakodalom kellős közepén. Nekem sosem volt érdekem, hogy bárki is jobb és erősebb legyen nálam. De most a tudatalattim suttogása az egyetlen, aki mondja, hogy menj Rauta, szárnyalj, ha ügyes leszel, dicsfényben fürdőzöl.
Elektromos sistergés... A hangja annak, amelyet annyira imádok... Van egy atomenergetikai mérnöki diplomám, ráadásul már az anyaméhben is az áramot szívtam magamba a köldökzsinóron át. Nem beszélek anyámról soha, hisz nem is ismertem, de ő ezzel foglalkozott. Az ösztöneimben van.

Odasietek, már amennyire bírok Klaushoz, kikerülve egy szikrázó kábelt, amiből rámpattan egy szikra, kicsit nyakszirten égetve. Hát igen szépet káromkodok írül.
- Két és fél méter védőtávolság, nagyfeszültségű kábel. - ránézek Klausra, majd lemondóan sóhajtok. - Maga sem mérnök vagy fizikus, mi?
Választ sem várok, a tekintetemmel egy panelt vagy valamit, amikor megpillantom a szkafandert.
- Mentsük ki a kiscsávót! Kellenek a szkafander kesztyűi, szén-dioxidos tűzoltó és valaki aki fel mer oda menni. - hadarom, majd úgy nézek a velem közel egymagas férfira, úgy, mintha kislány lennék és most lenne karácsony. - Remélem tud fára mászni.
Majd intek Liam felé, hogy nyugodjon meg, kihozzuk, csak legyen picit türelemmel.


///Liam, Klaus, az őrangyalotok(?) megérkezett//
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Dr. Teodor Vestegaard on Csüt. Okt. 18, 2012 11:59 am

Úgy tűnik erőfeszítései, amelyeket valljuk be, nem igazán logikai gondolatmenet útján valósított meg, hanem inkább a pánik generálta, meghozzák a gyümölcsüket. A végtagjai már zsibbadni kezdenek, egyre inkább nehezére esik felemelni a kezeit és újabb ütést mérni az ajtóra, de megteszi - másképp ugyanis nem tud zajt kelteni. Zsong a feje, megszédül, a vonalak szétcsúsznak, csak azért, hogy aztán megrázva a fejét és egy pillanatra lehunyva a szemét, ismét összeálljanak rendes alakzatokká.
Jól tudja, hogy minek a tünetei ezek, az oxigénhiányt egyre jobban megsínyli a szervezete, még fél perc és agykárosodást is okozhat. Meg kell nyugodnia.. _Muszáj_ megnyugodnia, csak egy kicsit, máskülönben..
Nyikorgó, éles hang hasít a levegőbe.. a levegőbe.. hunyorogva pillant fel, hirtelen kap levegő után.. az érzést nagyjából úgy lehet leírni: mint akit megkéseltek, és a penge éle a tüdejébe hatolt.
Legalább él. Ez jó. Ez nagyon jó. Mozdulatai még kissé koordinálatlanok, amelyekkel kivergődik a kapszulából vagy mi is ez az átkozott, ami az elmúlt percekben a börtönévé vált. Egy ideig nem is nagyon figyel a külvilágra, ám ahogy a szervezete egyre inkább magához tér, úgy fogja fel ő is a történéseket maga körül.
- Azt hiszem, most már jól vagyok. Lezuhantunk? - Lehet, hogy jókor teszi fel ezt a kérdést, a káosz közepén, de ösztönösen csúszik ki a száján, és félig inkább megállapítás. A másik tippje az lenne, hogy összeütköztek valamivel, de abban az esetben kétli, hogy még élnének. Igaz, a zuhanásról is hasonlóképp vélekedne. A közelben épp mentőakciót indítottak egy, a kabinjába szorul fiú segítségére sietve.
~Kabin, igen, ez lesz az a szó! Ez az, üdv, agyműködés, üdv, megfelelően üzemelő memória...~
Tisztában van azzal, hogy az ő fizikumával, és a jelenlegi állapotában annyira nem lenne hasznos munkaerő odaát, így jobbára azt teszi, amihez ért. Szétnéz a környéken. Mindenhol holttestek, oké. Mármint nem oké, de ezzel mit tud csinálni?
Most azokkal kell foglalkoznia, akik egyáltalán még élnek, és a sérültek ellátását kéne biztosítania - bár ez nem kifejezetten a szakterülete, de a szakmai ismereteiből kifolyólag nincs teljesen elveszve a témában. A kabinban ragadt fiú égési sérüléseit például mindenképpen kezelni kell majd.
Mégis.. mindeközben szüntelenül agyába férkőzik a gondolat, az idegesség, a pánik, hogy mi a pokol történhetett? Ha lezuhantak - ki tudja hol -, bele sem mer gondolni hosszú távon a továbbiakba.
Lesz megoldás. Mindig van megoldás, csak meg kell találni a megfelelő képleteket hozzá.
Jelen pillanatban azonban elsősegély csomag után kell néznie, úgy is tesz.
avatar
Dr. Teodor Vestegaard

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Pént. Okt. 19, 2012 2:07 am

Stephanie tekintetével kiszúrja a falon lévő vörös kereszttel ellátott ajtót. Az nyitva, félig leszakadva leledzik, viszont a nő szerencséjére közvetlenül alatta a földön hever a keresett doboz is, szemlátomást sértetlenül. Teodor nagyjából ugyanekkor konstatálja ugyanezt.
A szkafander szintén egy falba helyezett szekrényben leledzik közvetlenül a tűzoltó készülék mellett. Az ajtaja könnyen nyitható, nyilván mert megrongálódott. Úgy nagyjából 6-7 méterre van Georgia-tól és Klaustól. Akik szorgosan jegyzeteltek eligazításkor, azok azt is tudhatják, hogy a szkafander sem a hőt sem az elektromosságot nem vezeti. Egyébként pedig mászni nem igazán kell. A panel, ahova a kábelek futnak cirka két és fél méter magasságban van, amit pedig simán el lehet érni a törmelékekre állva.

A romos terem szirénája még továbbra is hangosan vijjog, de ezt is túlharsogja egy másik hang. A középső, ugyancsak csúnyán összezúzott, de még itt-ott világító vezérlőoszlop hangosbemondója. (Középen széles oszlop, körbe monitorok, billentyűzetek, fele törött, fele csak nem működik.)
- MEGHIBÁSODÁS. FEDÉLZETI TŰZ. A 'C' PROTOKOLL AUTOMATIKUSAN ELINDUL. AZ AJTÓK HERMETIKUS LEZÁRÁSA ÉS A TŰZOLTÓRENDSZER BEKAPCSOLÁSA KÉT PERCEN BELÜL. - Nyugodt női hang. Az egyik monitor pedig épnek tűnik, rajta elindul a visszaszámlálás, alatta pedig ujjlenyomat olvasó. Akinek pedig tiszti rangja van pontosan tudhatja, hogy a C protokoll-t már ők is felülírhatják. Márpedig a tűzoltórendszer vízpermetet jelent... hibás kábelekkel körülvéve. Persze nem garancia, hogy működni is fog, de a visszaszámláló ettől még működik.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Nora Hudson on Hétf. Okt. 22, 2012 4:35 am

Aprót szusszan az őt illető kedves szavakra, melyek leperegnek róla egyébként. Nyilván a helyzet hozza elő a lányból ezt a hisztérikus - és nem kissé unszimpatikus szóhasználatot.
A kezdeti hisztériát csak egyetlen módszerrel lehet igazán jól kijózanítani - egy határozott pofonnal. Valahol örömére is lenne felképelni ezt a csitrit, de...
Megszólal a hangosbemondó, ő pedig már a felénél levágja, mi következik. Körbepillant, majd megindul a középső vezérlőpult felé sietősen, Monicának csak egy "Maradj itt és nem esik bajod!"-ot hagyva hátra. (Ami késik, az pedig előbb utóbb majd bekövetkezik talán.)

Alig bír lefékezni a műszerekkel teli falnál. Újabb sóhaj és ujját a leolvasóba nyomja olyan intenzitással, hogy ha valami tank lenne, akár be is szakíthatná. Csak remélni tudja, hogy a dolog működik, közben tekintete az hangosbemondó mikrofonja után kutat. Itt is kellene lennie olyannak - legalábbis nagyon tudna örülni egynek - lehetőleg működőképes állapotban.
avatar
Nora Hudson

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Stephanie A. Fishbourne on Hétf. Nov. 05, 2012 1:39 am

Nem kell sokáig keresnie a gyógyszeres ládát. Amint kitisztul annyira a látása, hogy ellát a "falig, meg is látja a gyógyfelszerelés egyértelmű jelzését.Piros alapon egy hatalmas fehér kereszt. Nem kell hozzá orvosnak lenni, hogy valaki ezt felismerje. Legalább annyira közismert jelzés, mint az ég felé tartott középső ujj.
Egy pillanatra kétségbe esik ugyan, azt látva, hogy a szekrényke ajtaja tárva, de szinte azonnal észreveszi, hogy annak tartalma nem veszett el. Ekkor igazán megkönnyebbül, az előbb a tüdejében egy pillanatra bent rekedt lélegzetet is kifújja, nem törődve azzal, hogy ez a művelet apró, szúró fájdalommal jár. Ismét. Már nem zavarja ez sem, csupán arca rándul meg kissé.
Igazán meg sem várja a feleletet a pillanatokkal ezelőtt feltett kérdésére, máris megindul a kis dobozért. Tudja, hogy veszélyes lehet; hogy sokat kockáztat azzal, hogy bizonytalan járásával, és korántsem tökéletes látásával önfejűen megindul a szintén nem túl stabil és biztonságos úton a gyógyszerekért, de... a kemikáliák és kötszer nélkül meg eleve halálra vannak ítélve. Ez szent meggyőződése. (Tekintsünk most el attól, mennyire retteg a fertőzésektől és nevezzük ezt nemes egyszerűséggel szakmai ártalomnak.)
Néhány lépést tesz meg csupán, mikor meghallja a figyelmeztető jelzést. Magában elmormol egy gyors "bassza meg"-et, hátra pillant megmentőjére és a másikra, de nem szakítja meg útját a gyógyszeres ládika felé.
Mert az kell, mindenképpen!
Igyekszik sietni, hogy elmarhassa még azt a vackot, mielőtt már mindenképpen menekülniük kell.
avatar
Stephanie A. Fishbourne

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Mesélő on Szomb. Nov. 10, 2012 5:06 am

Ahogy Nora odaér a vezérlőpulthoz és az ujjlenyomatával azonosítja magát a számláló azonnal leáll és ismét felharsan a pár másodperccel ez előtti hang.
- MANUÁLIS VEZÉRLÉS ÁTADVA NORA HUDSON HADNAGYNAK, MINT FELELŐS TISZTNEK. ÜDVÖZÖLJÜK A TITANIC FEDÉLZETÉN. - Kedves, joviális hang és bizony a billentyűzetet elzáró üveglap is felnyílik, a monitoron pedig megjelenik az operációs rendszer. Bár az ajtók nem zárnak le és az oltás sem indul meg, de a sziréna még szól. Egyébiránt a hangosbemondó működik, Nora is tud bele beszélni. Viszont az izgalmak közepette azt már nem vette észre, hogy Monica, akit az imént ott hagyott, nemes egyszerűséggel eldől eszméletlenül. Hogy meghalt-e, az kérdéses, mindenesetre már nincs hiszti és elég mozdulatlan is.

A Liam körül lévő mentőcsapat pedig arra lehet figyelmes, hogy az eddig kitartóan kiabáló srác egyszersmind elhallgat. Immár üveges tekintettel nézi a fölötte átívelő, sercegő, bizzegő, szikrázó kábeleket. Bizonyára hozzáérhetett valamelyikhez. Mindenesetre ránézve elég könnyű megállapítani a diagnózist. Liam Monroe, a 22 éves telepes fiú elhunyt.

A sziréna a vezérlőfalnál leállítható, több sikoly nincs, rajtatok kívül több mozgás sincs. Mindenhol halott emberek hevernek, némelyek hibernáló kabinjukon kívül. Ezzel szemben van néhány régebbi, szinte már csontvázzá rohadt hulla is elég szép számmal, ami nyilván nem a zuhanás következménye.
A vezérlőnél az itt lévő személyek adatait lehet lekérni és alapvetően a hibernáló kamrák adatait. A hajó repülésével kapcsolatos információk a fedélzeti számítógépen vannak. Még az innen nyitható két ajtó elektronikája is bedöglött, de felfeszíthetőek azok is.
AZ elsősegélydobozok tartalma nem túl nagy, csak a legalapabb dolgok találhatók meg benne.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Dr. Teodor Vestegaard on Hétf. Nov. 12, 2012 11:18 am

Minden egyszerre történik. Pontosabban hiába az időeltérés, az események folyása olyan formán összetömörül a helyiségben, hogy nehéz elkapni a történések fonalát, és végigkövetni azokat. Ezzel nem is próbálkozik meg. Lát egy kisebb csapatot, akik tevékenyen ügyködnek valamin, valószínűleg ki akarnak szedni valakit ideiglenes börtönéből. Megint más - annak a nőnek az arca már valamivel jobban rémlik számára - az irányítópulthoz lép. Neki nincs hát ott dolga, különben sem lenne jogosultsága eljárni az ügyben.
A szeme sarkából észreveszi, ahogy egy másik női alak eszméletlenül esik össze a földön, ámbár tőle igencsak félreeső helyen van. Ennek ellenére az elsősegélykészlettel együtt felé indul el mégis.
Igen. Elindulni elindul. Egy lépés, két lépés, három, négy..
Valami nem stimmel, valami. Valami nagyon triviális, valami nagyon egyértelmű, épp csak ki nem szúrja a szemét, mégsem tud rájönni, hogy...
Ó.
Óó.
ÓÓÓ!
A szája először némán formázza a hangot, majd meglepetten tör ki belőle. Megfeledkezik a sérültről, pontosabban mindjárt kevesebb figyelmet és jelentőséget szentel neki. Sajnos ez egy rossz tulajdonsága, amit nem a halálközeli élmény fog levetkőztetni vele. Majd a halál. De az legalább biztosan.
Az egyik réginek tűnő holttesthez lép, óvatosan térdel le, vigyázva, nehogy egy szilánkot még a végén a térdébe állítson. A villogó fényekben jobban szemügyre veszi a porhüvelyt, konkrétan azt próbálja megállapítani, hogy mióta lehet halott. Hány órája.. esetleg hány napja, hány hete. Hozzávetőlegesen.
Amennyiben ez sikerül, Nora felé indul vissza, az irányítópanelhez.
- Meg tudjuk valahol nézni a dátumot? Hogy mióta vagyunk úton..
avatar
Dr. Teodor Vestegaard

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Csüt. Nov. 15, 2012 11:52 am

- Azt én is látom - ráncolom a szemöldököm a torzonborz kis nő diagnózisára; nem úgy, mint akit zavar a megjegyzése, sokkal inkább úgy, mintha mulattatna a helyzet, amire pedig nem sok okom van. Így, hogy egészen közel jött, már ráismerek; láttam egyszer a folyosón kissé elkalandozni, amikor a kávéautomatánál ácsorogtunk pár percig. Megrázom a fejem. - Még véletlenül sem. Tűzzsonglőr vagyok.
Mintha a megjegyzés nem lett volna teljesen felesleges, úgy pillantok felfelé, mintha kérdés volna, hogy feljutok-e.
- Már fent is vagyok... - kezdeném, amikor elnémul a srác a kabinban: mintha elvágták volna. Teljes némaság és a tekintete elhomályosul.
Hopp, még egy fény kialudt.

Szokva vagyok a látványhoz azért, de aggodalmasnak álcázott kíváncsi pillantást azért vetek Harperre. Hogy viselheti az ilyesmit ő? nem sok időm van nézelődni, felcsendül a fedélzeti komputer hangja.
- Tűzoltórendszer? Az baj. Itt öntözőberendezés van...
Felfelé sandítok, hogy lássam a kis csapokat. Nagyon remélem, hogy nem alatta állunk éppen... karon ragadom Harpert, és elfelé húzom a kabintól.
- Táguljunk innen, mielőtt csatlakozunk a fickóhoz a befőttesüvegben...!
Szemrebbenés nélkül rángatom a törmeléken át a nőt a vezérlőterem felé; az sem nagyon lassít a fürge lépteimen, hogy időközben tájékozódom a rangidős tiszt kilétéről.
Legalább nem vagyunk egyedül.
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Simon Greymare on Csüt. Nov. 15, 2012 12:43 pm

A kabinajtók engednek az erőszaknak, én pedig megkönnyebbülve hallom, és látom, hogy kapnak levegő után a kis híján megfulladt utasok.
Stephanie kérdésére bólintok.
- Néhányan még biztosan, de nem sokan, azt gyanítom.
Azt hiszem az őszinteség itt mindenképpen célravezető, elvégre pillanatokon belül látni fogja ő is, mekkora hullaház lett a rengeteg ígérettel, reménnyel és várakozással megtöltött hibernálóteremből. Ennyit a Titanicról... Kapja be az a balfasz, aki elnevezte ezt a romhalmazt.
Nem tartom vissza Stephanie-t, hagyom, hogy keresse az elsősegélyládát.
Teodor kérédésére is bólintok.
- Most nagyon úgy néz ki.
Ami pedig még rosszabb, hogy fogalmam sincs, ép-e a hajótest, vagy szökik valahol az oxigénünk. Remélem a műszerek és a kommunikátor még üzemképes.
Még vannak páran, akik segíteni próbálnak másokon, én viszont mostmár folytatom az utat a központi egység felé. Mikor a gépi hang megszólal, komolyan elgondolkozom rajta, hogy vajon nekem van-e jogosultságom felülírni a programot, de szerencsémre nem kell kipróbálnom, mert valaki hamarabb odaér, mint én, és még jogosultsága is van.
Nora előtt állok meg. Már beszéltünk pár szót, de még mindig inkább látásból ismerem, mint személyesen.
Gyorsan, de szabályosan tisztelgek neki.
- Hudson hadnagy, örülök, hogy épségben látom. Van parancsa számomra, vagy tegyek belátásom szerint?
Tulajdonképpen önállóan is tudok magamnak találni rengeteg sürgős feladatot a biztonságunkkal kapcsolatban, de ő mégis a felettesem (ha nem is közvetlen), az első szó az övé ebben a helyzetben.
A beálló néma csendben sem segélykérések, sem fájdalmas nyögések nem hallatszanak már, csak még néhány billegő, lengő alkatrész bántó csikorgása maradt. Ez rossz jel, ami az esetleges túlélőket illeti.
Az érkező Teodor kérdése nem rossz, bár szerintem még mielőtt ezzel foglalkozunk, lenne ezer más ellenőriznivaló, de nem szólok bele a dologba, egyelőre biztosan nem.
Abban a pár pillanatban, míg várok, a romokat pásztázza a pillantásom. Elkeserítően mozdulatlan a már korábban is látott néhány túlélőtől eltekintve...
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hibernáló terem

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.