Vezérlő terem - Híd

A képen látható a Vezérlő bejárata és maga a helyiség. A képen nem látszik a hatalmas üvegfelület, mely az űrutazás során teljesen el van sötétítve és az öt fedélzeti számítógép az öt forgószékkel. Lényegében ez a rész a Titanic agya, lelke és a szíve egyszerre.

[Nora, Teodor]

Tehát akkor Nora és Teodor indulnak meg a vezérlő felé és egyébként együttes erővel machinálni sem kell ahhoz, hogy sikerüljön kinyitni az ajtót. Az ajtó felfeszül és úgy is marad, tehát simán utat ad a bagázsnak.
Az itt uralkodó helyzet jóval nyugodtabb, hiszen nem fekszenek mindenütt hullák és csak néhány nagyobb repedés és elektromos kábel sercegése árulkodik arról, hogy valami nincs rendben. Egyébként egy folyosó vezet fel a vezérlőbe, vagy csillaghajó szlenggel a hídra. Ez a folyosó pedig lényegében ugyanúgy fest, mint a becsapódás előtt, leszámítva egy fémgerendát keresztben, amit mondjuk nem nagy kunszt átlépni. A fényellátás itt mondjuk kevésbé stabil, a fénycsövek szinte megállás nélkül villódznak. Viszont egyenes út vezet a vezérlőbe, innen már ajtó sem választja el őket tőle.
Onnan sem árad be plusz fény, hiszen a különböző sugárzások miatt az űrutazás során a "szélvédőn" egyfajta ernyő van, amitől lényegében nem lehet kilátni. Ez nyilván fent maradt.
Az ötből viszont szemlátomást két számítógép is működik. Halottakat egyébként itt sem látni és ez a rész tűnik úgy, mintha a legjobban megúszta volna. Persze, a hajó orrát muszáj erősre csinálni, hiszen minden hatás jobban és előbb éri.
Az itteni számítógépekhez Nora a már ismert módon tud hozzáférni, ujjlenyomattal.

Elégedett szusszanással nyugtázza, hogy az ajtó kinyílik valamint egy hálás pillantás Teodornak is kijár amiért segített. Vele és maybe Klaussal lép be a vezérlőegységhez, ahol kissé nyugodtsággal tölti el - ugyanakkor gyanakvóvá is teszi - hogy ez a része milyen nyugis és mennyire szépen megúszta a hibernáló-teremmel ellentétben.
A két működő gép egyikéhez lépve azonosítja magát és az elmúlt napok adatforgalmát szeretné első körben lekérni.

Miután sikerül megnyitni az utat, Norával azonnal a vezérlőterem felé indul ő maga is. A továbbiakhoz nem fűz több kommentárt, felesleges is lenne, most, hogy lehetőség van a továbbhaladásra, több időt nem akar elvesztegetni semmire. Remélhetőleg a másik csapat megtalálja a raktárat a felszereléssel és az élelmiszerekkel, bár ha bármi probléma van, akkor a laborra természetesen szükség lesz.
Lassan ereszti ki a levegőt, ahogy azt tapasztalja, hogy itt nincsenek holttestek, bár persze, a hajó valószínűleg nagyrészt önmagát vezérelte, nem volt szükség nagy létszámú legénységre. Összeráncolt homlokkal lép át a leszakadt fémgerenda fölött, tekintetével felméri az ebben a helyiségben keletkezett kár mértékét.
- Jobban járt, mint a hibernálóterem.. - Nem is tudja miért jegyezte meg. Talán mert jelen helyzetben a legjobb amit tehetnek az esetleges pánik ellen az az, hogy kommunikálnak egymással. Bármi jó egy ilyen stressztől cseppet sem mentes helyzetben, csak a mély hallgatás nem.
Ha a számítógépen beüzemeléséhez egyenként kell az ujjlenyomatos aktiválás, akkor udvariasan megkéri Norát, hogy legyen szíves az övét is aktiválni, elvégre két ember még mindig gyorsabban tudja feltérképezni a hajó állapotát és a zuhanás körülményeit, mint egy. Amennyiben ezt az érvet a nő is elfogadja és valóban segít neki, beáll a számítógép elé.
- Javasolnám, hogy vonjuk el a világítást azokból a szektorokból, ahol nincs rá szükség, például a hibernálóteremtől, azzal is áramot spórolunk meg. - Annyival is több időt nyernek a számítógépeknek. Apropó, ha már áramnál tartunk, mielőtt bárminek is nekiállna utánakérdezni, először a generátorok állapotát csekkolja le. Hogy mennyire sérültek, működnek-e még egyáltalán vagy már csak a tartalék áramkörök vannak működésben, ésatöbbi. Ha várhatóan nemsokára tönkremennek, akkor elsősorban azokat kell megjavítaniuk, kétli, hogy elektronika nélkül bármire mennének.

Miután ezzel megvan, akkor néz utána annak, mi azóta nyugtalanítja, hogy megvizsgálta a holttestet. Visszakeresi a hajó memóriájában a pontos dátumokat: mikor indultak el - meddig vannak feljegyzések, mikor sérült a hajótest, és hogy pontosan most milyen dátumot írnak. Amennyiben a rendszer elég rugalmas és van rá lehetősége, ezzel együtt megpróbál lefuttatni egy vizsgálatot a külső környezetet illetően, egyelőre csak alapvető információkra kíváncsi, mint a légkör, hőmérséklet. A légkört illetően, ha van - márpedig mivel lezuhantak és még élnek, meri remélni, hogy volt akkora szerencséjük -, annak összetételének megállapítására elindít egy analizáló programot. Mindezt természetesen abban az esetben, ha módja van rá.
Csendben dolgozik, egyetlen alkalommal szólal csak meg, kissé rekedtesen.
- Részvétem az ezredes miatt. - Kedvelte, rendkívül szimpatikus ember volt számára annak idején, mikor találkozott a férfival és beszédbe elegyedtek.

A hátrahagyottakkal kapcsolatban csupa rossz érzésekkel birkózva halad a hajó belseje, és a vezérlő felé. Próbálja félretenni zavaros gondolatait, de valahogy képtelen a legrosszabb eshetőségekre gondolni.
Áthaladva a Hibernálón vet pár pillantást a magára hagyott Monicára, megvizsgálja életjeleit, és ismét elgondolkodik azon, ne könnyítsen-e mind az ő szenvedésén, mind saját dolgukon, ám egyelőre úgy dönt, még egy kicsivel elhalasztja a döntéshozást az ügyben.
Miután felszínesen megvizsgálta az eszméletlen lányt, pillanatokon belül megtalálja a vezérlőhöz vezető ajtót, s nem is zavartatja magát, amint belép, beszélni kezd. Jelen helyzetben nem nagyon izgatja, milyen beszélgetést szakít esetlegesen félbe.
- Hadnagy! - köszön formálisan, majd Theodor felé is biccent - A hajó a becsapódáskor ketté szakadt, minden ellátmányunk a másik felében van, ami mérföldekre innét pihen. Odakint rettentő a hőség, de úgy tűnik, a levegő lélegezhető. A többiek már elindultak a roncsok felé.
Néhány pillanatig hallgat, a reakciókra vár. Szívesen megkérdezné, mire jutottak a gépekkel itt, de mivel fikarcnyit sem ért az ilyesmihez azon túl, hogy a csapat orvosi vizsgálatainak eredményeit jómaga is lekérhetné valamelyikből talán; nem akar valami badarsággal előhozakodni.

Talált információk:
Nora:
- Egyetlen kimenő üzenet képviselte az elmúlt napokban az adatforgalmat, de úgy fest az sokkal régebbre is visszanyúlik. (Sőt, jobban megnézve, minden áldott nap, ugyanabban az időpontban le volt adva. Cél nincs megjelölve, így az ment a Világűrbe.)

Teodor:
- Tartalék áramkörök üzemelnek, 3 órát bírnak ebben az állapotukban, átcsoportosítva úgy 5-6 órát. Lehetséges a hibernálóteremtől való elvonás.
- Indulás: 2012. június 26., Hajótest sérülése: 2016. október 6. A várható érkezés 2017. február 12. Jelenleg pedig 2063. december 23-át írnak. Az útvonal a hajótest sérülésekor módosult, mely azonosítatlan külső hatásként van feltüntetve.
- A bolygónak van légköre, mely 19,9% oxigén (A Földön 21%), a nitrogén 77% (A Földön 78%), a maradék pedig szén-dioxidból, nemesgázokból és a Földtől eltérően fém-oxidokból tevődik össze. Utóbbi olyan kis mennyiségben, hogy csak akkor okozna maradandó egészségkárosodást, ha évtizedekig lélegeznék be. A gravitáció alapján a bolygó méretei hasonlóak lehetnek a Földéhez, csak néhány tized eltérés van, így mindenki csak olyan 2-3 kilóval érzi nehezebbnek magát.

- Reméljük, ez lesz a mi szerencsénk. - pillant Teodorra és mintha - mondom mintha! - mosoly is megjelenne a képén, bár kissé fanyarkás, tekintettel arra, hogy a helyzet nem épp rózsás. Majd beljebb sétál ugye, és ha kell, aktivál egy számítógépet a dokinak is.
Az ő adataival nem mennek sokra, így megadóan szusszan és hátával dől az irányítópultnak. Onnét figyeli a férfi ténykedését... Nyugodt a csend, az előbbi zűrzavar után kifejezetten fura, bár nem tudná megmondani, hogy ez pozitív vagy inkább negatív érzeteket kelt benne. Talán mindkettőt.
Elnézi, ahogy az adatok peregnek a monitoron, gondolatai azonban teljesen másutt járnak. Teodor szavai zökkentik vissza köreikbe, kissé értetlenül pislog rá kettőt. - Majd egyetértően biccent.
- Jó ötlet. - fordul vissza a saját paneléhez és talán megszokásból, szóval is kíséri a folyamatot, ahogy átállítja az energia elosztását.
- Áramellátást a hibernálóteremben megszüntetni, átcsoportosítás a vezérlőterembe. Lekérem a hajó jelenlegi állapotát is. - Ez utóbbit Teodornak címezi már, nem csak bele az éterbe. És a megfelelő opciók futtatásával remélhetőleg kap valami képet arról, hogy mi is maradt meg a hajóból, abból mi ép és mekkora százalékban sérült a mindenség. Avagy egyszerűen mi az, amiből gazdálkodhatnak előre láthatóan.

Az eredményre várva, a másik szavait hallva szinte ledermed egy újabb pillanatra. Fejét a férfi felé fordítva aprót biccent. Majd szusszanva fordul vissza és a monitorra szegezi tekintetét. Egy nehézkes, lassú mozdulattal söpri füle mögé azt az arca elé hulló vörös, hullámos tincset, majd aprót nyel és csak kipréseli:
- Kedvelte magát meg a... ~ hülyeségeit~ hóbortjait. - Feleli csendesen, fejében meg egyre csak az kattog, hogy elbukott. Hát nem ironikus? Az egyetlen feladata az lett volna, hogy a felettese hátsóját védje és amikor igazán kellett volna, nem tehetett ezért semmit...
Épp találkozik tekintete Teodoréval, de azon pillanatban perdül is meg a sietős, közeledő léptekre felfigyelve.

- Hány mérföldre? Körülbelül. Biztos, hogy...? - Teodor felé sandít Stephanieról, majd vissza a nőre. - Fogalmam sincs a kinti állapotokról, de biztos, hogy érdemes megkockáztatni elmenni odáig? A hőség miatt. - Talán idővel enyhülne, talán itt is van éjszaka! Franc se tudja, de nem nagyon örül a ténynek, mi szerint a társaság fele máris elindult, hogy ropogósra süttesse magát.
További lépéseket a lekért információk tudatában tesz csak.

Már alig öt perc eltelte után sem bírja azt a fokú tétlenséget, amit jelenleg legnagyobb bánata ellenére sem áll módjában megszakítani. Kérésre (vagy utasításra, a kettő közt nem tud dönteni) visszajött a hajótest ezen részébe, közölni a fejleményeket, és itt nagyjából véget is ért "számos" feladatainak a sora. Sosem volt az a fajta, aki meghúzta magát, ha cselekedni kellett. A tétovaság, a várakozás az egyik olyan dolog, amit legkevésbé sem képes tolerálni. És bár most is szívesen tenné még magát hasznossá, sajnálatára egyáltalán nem ért a műszaki dolgokhoz. Már ugye azokon felül, amikkel otthonában, illetve a laborban kellett megbirkóznia - tehát továbbra sem tud hozzájárulni a hadnagy és a másik jelen lévő haladásához, és ezzel egyetemben a csapat előbbre jutásához.
- Gondolhatja, hogy orvosként én sem... - mély levegőt vesz és valamivel kedvesebbé tompítja a fejében megfogalmazódó "én sem verem a seggem a plafonba" folytatású mondatot - ...örülök annak, hogy máris elindultak. Ugyan nem tudom, a rendszerből ki tudott-e szedni valami használható információt a helyről, de egyelőre élhetőnek tűnik. Persze ez önmagában még nem jelenti azt, hogy később sem lehet gond az itt tartózkodásunkból. A hőség egyelőre elviselhető, legalábbis egy egészséges ember számára. Abban csak reménykedni tudok, hogy olyan valaki nem merészkedett ki, aki tudja magáról, hogy... - a mondatot befejezetlenül hagyja, mivel érzi feltámadni a dühét. Nagy általánosságban képes hideg fejjel gondolkodni, ám a jelenlegi helyzet, tehát a zuhanás, a csapat szétszakadása és természetesen ezzel egyetemben az, hogy nem tud a másik csapatnál is ott lenni, saját tehetetlensége, a félholt jelenléte odakint, akivel őszintén fogalma sincsen, hogy mihez kezdjen... Szóval mindezek összessége eredményezi azt, hogy bizony most talán még rondán ki is fordulna magából, ha nem tudná, hogy bármikor szükség lehet rá - méghozzá a józan gondolkodású Stevie-re.
- Nem tudom megmondani pontosan azt a távolságot, de abban szinte biztos vagyok, hogy órák kérdése, hogy a csapat visszaérjen. - sóhajt, körülnéz, küld még egy pillantást Teodor felé, majd ismét Norára néz - Azt hiszem, jelenleg nincs itt más tennivalóm, visszamegyek a hibernálóba, vetek egy pillantást az eszméletlenünkre.
Ha nem ellenzik távozását, valóban meg is indul.

Először a dátumot szúrja ki, és csakis a lélekjelenlétének és józanságának köszönhető, hogy nem esik pánikba. Lassan kifújja a levegőt, lehunyja a szemeit és elszámol tízig. A többi információra, hála az érkező kollegina heves közlésvágyának. Felvonja a szemöldökét, de szótlanul fordul vissza a monitor felé. Úgy látszik, az idegen körülmények kiölték mindenkiből a szociális érzéket. Ezen akár rajta is veszhetnek. Nem éppen a köszönés vagy az "elnézést" szó elhagyásán, hanem inkább ezen a "nem a Földön vagyunk, tegyünk hát félre mindent, amit közösségi szellem alatt elsajátítottunk". Pont itt és pont most, amikor leginkább szükségük lenne erre.
Papír és toll híján a vizuális memóriáját hívja segítségük, magyarán szólva igyekszik minden információt megjegyezni. Valljuk be, mivel éppenséggel igencsak rá van szorulva, az információk rendesen megragadnak, ki tudja mikor lehet rá szüksége. Helytelenítően megcsóválja a fejét hallva, hogy elindultak.
- Ez rossz hír. Nem csak a melegre való tekintettel, hanem arra is, hogy a bolygó, csak minimális eltéréseket mutat a Földtől. Akár különböző életformák megjelenése is lehetséges rajta. - Ezt inkább Norának mondja, ezügyben ő a kompetensebb személy. Egyébiránt az energia átvezetésében ő is segédkezik, gyorsabban megy az össze áramkör átirányítása, ha négy kéz foglalkozik vele, mintha kettő lenne. Megvárja, míg Stephanie elhagyja a helyiséget és csak azután szólal meg ismét. Már csak abból adódóan is igyekszik egyelőre visszatartani az információt a nagy nyilvánosságtól, hogy most épp, mikor a felkészülési időszak zajlik, nem jönne jól egy általános pánik.
- Miss Hudson... - a hangja már előre bocsánatkérő, ha rászólnak, hogy inkább hadnagy, akkor átáll arra. De nem nagyon akaródzik katonai tisztekkel dobálóznia most. - Ha szólíthatom így. A dátumokat elnézve nem nagyon számíthatunk mentőakcióra. - A hangja higgadt, kicsit lemondó de nem elkeseredett vagy kétségbeesett. A kezdeti kezdődő sokk elülte után próbálja reálisan átlátni a dolgokat és bár azok nem biztatóak, de azzal sem segít, ha elengedi magát.
- Ha jönni akartak vagy jönni tudtak volna, akkor már nem lennénk itt. Közel ötven éve zuhant le a hajó. - Ami különös, mert a holttestek még így sem stimmelnek teljesen, de ezt most félreteszi későbbre. Helyette újabb adatokra keres rá, például az ózonréteg adataira (van-e, ha van, mik a jellemzői, mennyiben különbözik a földétől). Ha már a kiscsibék elindultak, legalább tudják, mire kell számítaniuk, ha hosszan menetelnek a nap sugarai alatt.

//Összefoglalás: Szóval a dátumokat nem osztotta meg Teodor Norán kívül senkivel.//

Félreértés, a zuhanás most történt, feltehetőleg 50 éve tért le a hajó a pályájáról... valami miatt. Egyébként az áram átcsoportosítása sikerül, immár csak a vezérlőben van.

Nora által talált információk:
- A hajó rendszere nem érzékeli lényegében a hátsó szegmenst. A kis 3D-s hajóképen pirossal van besatírozva a raktárrészleg, ami egyben a hajó fara is. Lényegében teljesen odaveszett. Mivel ott voltak a hajtóművek, így nyilván azoknak is annyi. A hajó innenső felében van még a fekete doboz, meg lényegében a hajó agya, viszont az már ezer százalék, hogy a Titanic nem fog újra repülni. Speciel az itt lévő dolgok csak a vezérlést szolgálják és minden, amit vezérelnének, hiányzik.
A hajóban az ép felében pedig elvileg van két szkafander, oxigénpalackkal, 157 hibernáló kamra, az irányító rendszer, fekete doboz, elsősegély doboz... csupa alapdolog, aminek a fele már vagy nincs meg, vagy meg lett találva.

Teodor által talált információk:
Van ózon-réteg, kicsit más összetételű, de funkcióját tekintve hasonló a földihez... azt leszámítva, hogy nem annyira jó. Erre mondanák a földi meteorológusok, hogy használjunk naptejet, mielőtt kimegyünk, ugyanis a fehérebb bőrűek már olyan 20 perc alatt is napszúrást kaphatnak, a többiek meg azért elég változó időt követően, embere válogatja, de senkinek se használ különösebben.

Stephanie pattogós stílusa ha meg is lepi, vagy bármiféle más gondolatot kelt benne, nem mutatja. Egészen aprót biccent a nőnek.
~ Már ha visszatérnek... ~ Azért bízik Greymare-ban, de sose lehet tudni. Itt vannak egy vadidegen bolygón, ami hasonlít a földre. Ki tudja, talán vannak más életformák is rajta! Annyi film szól erről, miért ne lehetne valóságalapjuk? Teodor szavai megerősítik feltételezését, így elmerengve (vagy kissé idegesen?) harap alsó ajkába, gondolkozón tekintve maga elé. Csak Steph utolsó szavaira kapja fel fejét és pillantása a nő arcára irányul.
- Ahogy gondolja... - Ha már ennyire nem tud a hátsóján maradni a nő, nem ő lesz az, aki visszatartja. - És köszönöm. - Szól még utána érzelemmentes, de őszinte hangon. Arra gondol természetesen, hogy megosztotta az infókat.
Ő maga is szusszanva dől az egyik monitornál levő műszerfalnak, mikor Steph távozik.

- Tessék? - pillant kérdőn Teodor felé. Nevezzük női megérzésnek, katonai ösztönnek, vagy aminek akarjuk: sejti, hogy a pasas nem osztott meg mindent, míg a másik nő is jelen volt. Egyébként nem itt fogja elkezdeni a Miss Hudsonozásért leharapni a másik fejét. Nem érnek most rá ilyesmikre! És különben se zsigerből letegezte. Na azért lehet, előbb harapna.
A férfi szavaira aprón rándul meg ajka szeglete. Igen, kissé ideges, ez most már tisztábban kivehető.
- Sejtettem az üzenetből, hogy valami félresiklás lehet, de nem gondoltam volna, hogy ekkora időintervallumú. - Ha esetleg a férfi értetlenül nézne, hozzáteszi: - Egyetlen egy üzenet a kifelé irányuló adatforgalom napok óta. Erősen kétlem, hogy vészjelzés lenne, mert hiába játszódik le pontban ugyan akkor minden áldott nap, nincs fogadóállomás megjelölve.
Ha már ennyi szót fecsérel rá, visszakeresi az iménti adatlekérését, és ha el tudja indítani azt az üzenetet, megteszi. Ezzel együtt a férfi felé intézi további szavait, hátha van jobb ötlete, mint neki. Ugyanis:
- A hajó ezen részében csak a fedélzeti számítógépek azok, amik érdemben használhatóak. Minden raktár és tartalék a leszakadt szegmensében van a Titanicnak. Én azt mondom, sajtoljuk ki a lehető legtöbb információt a gépekből és nézzük meg, mennyire lehetetlen eljutni a többiek után a másik részéhez a hajónak. Ön mit gondol?

Továbbra is elhamarkodott lépésnek tartja, hogy minden előzetes információ nélkül csak úgy nekivágtak a sivatagnak - érdemes lett volna valamivel felkészültebben, de semmit sem ér azzal, ha utólag morog, így hamar túlteszi magát ezen a nem is olyan apróságon. Pillanatnyilag a lehetséges életformák miatt aggódik ő is - és gondolatban már valamilyen szinten össze is vonta a holttestek furcsa állapotával a dolgot. Csak enyhén paranoid. Sőt, bár egyelőre nem mutatja, de határozottan kétségbe ejti a tudat, hogy esetlegesen olyan életformákkal találkozhatnak, amiről az ég világon semmit sem tud. Másrészt pedig a tudós természetes kíváncsisága is felüti a fejét és érdeklődve áll az új tapasztalatok elé. Meglehetősen ambivalens érzések ezek, amelyekkel egyelőre nemigen tud mit kezdeni.
- Érdekes. Valahogy vissza lehet fejteni az adatot? Gondolom beindult a biztonsági protokoll azon része, amelyet az esetleges zuhanás esetére programoztak be.
Persze részéről ez csak tipp, ezekhez nem ért igazán, ez nem szerepelt a képzésében, de hát ezek az ismeretek soha nem is tartoztak a hatásköre alá, csak azokból az információkból tud gazdálkodni, amik ráragadtak az évek során a NASA-nál. Nora ekkor folytatja azzal, hogy nincs fogadóállomás megjelölve... a homlokán sűrűsödnek a ráncok. Oké. Ez határozottan furcsa.
- Jó ötlet, játsszuk le, ha ismertebb kódnyelv, akkor össze tudjuk rakni. Ha szerencsénk van, nincs kódolva az üzenet.
A felvetésre kicsit húzódzkodik magában, mert hát tény és való, hogy a férfi nem az a megtestesült túraalkat, sőt. De kénytelen elismerni, hogy ez előbb-utóbb meg kell tenni ezt a lépést nekik is. Eleget is tesz, még kisajtol annyi információt a bolygó adatairól - észlelt vízmennyiség, páratartalom, élővilág, stb. Valamint ismeretei alapján az eddig megszerzett adatokból megpróbál felállítani egy felületes és általános sémát a feltételezhető időjárást tekintve. (Nem előrejelzést, hanem elemzést.)
- Az eddigiek alapján azt kell mondanom, hogy feltétlenül szükségünk lesz valamiféle védőruházatra. Nem szívesen vágnék neki a sivatagnak pizsamában. Valamint részemről valami kezdetleges fegyverrel is boldog lennék. - Érti ezalatt bármelyik leszakadt fémcsövet. Van egy olyan érzése, hogy abban bővelkedni fognak.

Az üzenet egyébként bárki számára befogható egy bizonyos körzeten belül, nyilván, aki elküldte és végtelenítette, azt szerette volna, hogy mindenképp észrevegyék. Megnyitva pedig a kezelőpult fölött egy holografikus fej jelenik, tehát videóüzenet.


A férfi zavartnak tűnik, még amikor megjelenik, akkor is folyton letekint, mintha csak nem lenne biztos benne, hogy elindította a felvételt. Amikor realizálja, hogy sikerült, gyorsan rátok néz. (Vagyis felétek, feltehetőleg nem lát titeket.)
- Robert Kerrich vagyok a Titanic nevű utas-, és teherszállító hajóról. A hajó kódja... - Megint letekint, mintha valamit olvasna - ... T885472. Segítségre van szükségünk, azt hiszem valami történt. Letértünk a pályáról, már meg kellett volna érkeznünk a célállomásra. És... van valami a hajón, ami nem engedi, hogy... - Az üzenet úgy fest meghibásodott, a a hang érthetetlen a kép szemcsés lesz. - ... Csak egy pap vagyok... civil. Kérem segítsenek. A helyzetünk... - Bár az üzenet vége is szemcsés, de ez még kivehető. A pontos koordináták megint érthetetlenek. A fej pedig végül eltűnik.
A képen látható férfi hangjából és arcáról is tökéletesen érzékelhető a kétségbeesés, a zavartság, a sietős gyorsaság.

A videó végét követő csendben, pedig nem marad más, csak a halk morajlás... aminek igazából az eredete eléggé kérdéses, hiszen ezek a számítógépek teljesen hangtalanok. De hamar megtöri ezt valami sivító, állati hang, majd újabb... valahonnan a hibernáló terem irányából jöhet.

Teodor keresésének eredményei:
- Víz csak a bolygó mélyén van, amit a számítógép észlelni képes, de ez nem fedi le az egész bolygót.
- A páratartalom alacsony, mint egy földi sivatagban
- Élővilág tekintetében a bolygó akár gerinces elevenszülőknek is otthont adhat.
- Nagyrészt napos az idő és az év ezen szakaszában eső sem jellemző. Ezzel szemben a szélmozgás gyakran elég erős, ami akár homokviharokhoz is vezethet.
- A bolygó keringésének köszönhetően két részre osztható az év. Az egyikben nincs éjszaka (Ez van most), a másikban viszont csak az van. (Kicsit olyan, mint a földi sarkkörnél.)

Kíváncsian várja a videó-felvétel elindítása után, hogy vajon mit találnak rajta. Egyszer még Teodor felé is pillant, arcát lesve, hogy ő vajon mennyire kétkedik a dologban. - Főleg, mikor megjelenik a pasas képe.
A videó végeztével nem igazán türtőzteti magát, hangot ad első gondolatának:
- Ki a halál ez a pasas és hogy volt ébren, míg mi...?! - Szúszá. Hangos szusszanással igyekszik lehűteni magát, hajába is túr elgondolkozva a hallottakon. Kissé mintha türelmetlenné válna a hangja:
- Van már valami eredménye a kereséseknek? - kérdezi inkább Teodortól, addig sem tétlenkedik. Bosszantó, hogy ennyire úgy érzi, nem tehet semmit a helyzetük javításáért.
A hangra a bejárat felé kapja a tekintetét. A doki!
Akármennyire nem szimpatizál a hangnemmel, amit Steph megengedett vele szemben, most ösztönösen pillant, kutat körbe a teremben vésztartalékként itt tartott fegyver, balta, dobócsillag, egyéb fegyvernek alkalmas eszköz után kutatva.
Remélhetőleg addig Teodor is elmondja, mire jutott... merthogy neki is szándékozik valamit a kezébe nyomni, fegyvertelenül ne induljanak már meg. Nem hangzott túl biztatóan a kinti visongás. És emberinek se, szóval talán akkora baj még nincs, noha ő lenne legjobban meglepve, ha hirtelen fekete öves Rambóvá avandzsálna Stephanie.

A videó lejátszását követően pár másodpercig csak dermedten ül - és ha eddig volt is bármi reménye azügyben, hogy a dolgok talán mégsem siklottak félre annyira, hát az most teljesen elszánt. Ha nem fagyott volna bele a székébe, akkor valószínűleg hisztérikusan, széles mozdulatokkal adná elő a fején átszaladó ezernyi lehetőséget, hogyan is halhatnak meg egy teljesen idegen, ismeretlen bolygón.
Nora kérdése egyszerre zökkenti ki, és egyszerre segít abban, hogy valami másra koncentráljon, még mielőtt kitörne a pánik. A szárazságtól kaparó torokkal nyel egyet, majd a nőre pillant és kissé sután bólint.
- A közelben nincs víz, csak mélyen a föld alatt, az elméletem, mely szerint ezek közt a körülmények közt lehetségesek különböző életformák, helytálló. A rosszabb hír, hogy a perzselő nappal nem ér véget egyhamar.. - egyszerűen hadar. Még épphogy érthető, amit mond, mert erősen és jól artikulál (talán már túlságosan is koncentrál erre), de egymás után sorolja az adatokat, ehhez pedig az egyéb részleteket is hozzáfűzi még, amiket kiderített. Viszont az nem hülyeség, hogy ki kell derítenie, hol is vannak. Ennek az adatnak utánakeres, de amíg a gépek dolgoznak, felhangzik az a különös, vadállatias visítás. Ezt viszont már nem bírja idegekkel, felpattan a székből, és amíg a gép futtat, kapkodó és esetlen mozdulatokkal az első leszakadt vagy szabadon árválkodó vasrudat megkaparintja.
- Úgy tűnik nemsokára személyesen is találkozhatunk az elméleteinkkel. - akármennyire nem akaródzik neki menni "a hős lovag", kénytelenek lesznek menni, bár őt inkább egyfajta betegesen mazochista kíváncsiság hajtja az új felé, ami legalább annyira erős, mint a félelme és aggodalma. Ki érti a tudósokat?

Nora a sarokban észrevehet egy falra függesztett dobozt, üveges és mögötte egy kis, piros balta van felakasztva. Nyilván nem harcolni találták ki, nem is valami nagy. Az üveg betörése után lehet kivenni. Egyébként az a sarok nem is tűnik különösebben bizalomgerjesztőnek... mármint... mintha még sötétebb is lenne ott, mint a terem többi részén. De lehet csak egy kósza benyomás...
Teodor futtatása elkezdődik és hiába a szuperszámítógép, ez bizony el fog tartani egy darabig.