Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Latest topics
» Vezérlő terem - Híd
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Hibernáló terem
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» A roncs közelében
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Központi folyosó
Csüt. Feb. 14, 2013 8:03 am by Mesélő

» Sivatag
Szer. Jan. 16, 2013 6:54 am by Mesélő

» Közlemények
Pént. Dec. 21, 2012 7:41 pm by Mesélő

» Üzenőfal - Megbeszélő
Szer. Dec. 19, 2012 10:41 am by Mesélő

» William McAllister
Szer. Dec. 19, 2012 10:16 am by William McAllister

» A hajóroncs közelében
Pént. Dec. 07, 2012 4:12 am by Mesélő

Affiliates
free forum


Sivatag

Go down

Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Szer. Nov. 28, 2012 6:15 am


Vörös homok, tűző nap, 40-50 fok között ingadozó forróság. A levegő is nehezebb, mint a Földön, mintha ritkásabb lenne valamivel és egyébként némileg fémes íze van. Viszont lélegezhető.
A hajó közvetlen közelében leginkább csak szétszóródott fémalkatrészek vannak. Kívülről jóval ramatyabbul néz ki a hajó, mint belülről.


A hozzászólást Mesélő összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 07, 2012 3:53 am-kor.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Szer. Nov. 28, 2012 6:26 am

[Simon, Stephanie, Georgia]

Ugyanúgy, ahogy a másik csapatnak, úgy nektek is sikerül vagy erővel, vagy némi machinálással kinyitni a raktárak felé vezető ajtót. Ez valóban bonyolultabb, mint a másik irányba vezető, de a zuhanáskor azért ez is jócskán megsínylette, tehát egy alig pár perces műveletről van szó. És az ajtó a kezdeti noszogatást követően magától nyílik ki teljesen.
Ott, ahol pedig lényegében az összes raktárnak lennie kéne (ugyanis ezek mind a hajó hátsó felében kaptak helyet, persze egymástól elszeparálva) csodálatos és egyben vakító látkép tárul a szemet elé. Bár a kellemes szellő érzete elmarad, ahogy bezártságotoknak lényegében vége, hiszen dögmeleg van, de alapvetően egy másik helyiség helyett a panorámás kilátást élvezhetitek, plusz a ritkásabb levegőt, aminek még némi fémíze is van. De senki nem fulladozik, ez még a bőven bírható kategória. A nap pedig vakít, akkor is hunyorgásra készteti az embert, ha nem épp egy sötét hibernáló teremből lép ki.
Hogy mi lett a raktárral? Csak kicsit kell körbenézzetek, hogy a fémváz sérüléseire bukkanjatok. A vörös homokban pedig hosszú mérföldekre nyúlik vissza a hajó nyoma... ott a távolban, a talaj fölött szinte már hullámzó forróságban pedig mintha valami sötét pötty lenne. Igen, az könnyen lehet, hogy a ti összes ellátmányotok (beleértve vizet, ételt), fegyveretek és egyéb dolgaitok. Ez a nyomorúságos hajó ugyanis nem átallott névadójához hasonlóan kettétörni és elhagyni a hátsó felét.
De a kilátás mindenképp újszerű és némi megszokást követően igazán érdekes.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Simon Greymare on Vas. Dec. 02, 2012 3:31 am

Bár vannak bizonyos fenntartásaim, végül nem vitatkozom, és hagyom, hogy mindenki elhagyja a központi termet velem, vagy Norával. Túlélők már nincsenek, ez elég biztosnak tűnik.
Az ajtót sikerül felfeszíteni, és az első pillanatban végigfut rajtam a pánik, ahogy kinyílik, és negyven fok, a nyílt terep látványa, és a bolygó levegője az arcomba vág. egy pillanatig úgy vélem, most mind meghalunk, de aztán a második levegővételnél felenged a dermedtségem, mert rájövök, hogy a levegőt be lehet lélegezni, és nem is halok bele. legalábbis rövidtávon nem. a magabiztosságom csak két lélegzetvételnyi időre ingott meg, és most visszatért. kilépek a hajóból, a szememet a tenyeremmel árnyékolom, miközben igyekszem megbecsülni a hajó leszakadt része és a közöttünk lévő távolságot.
Elsőnek megállapítom, hogy a Titanic végleg elsüllyedt, tehát felszállni esélytelen lesz vele, másodszor pedig, hogy muszáj lesz megnéznünk a leszakadt részt, lévén ott van minden felszerelésünk, ha még nem szóródott szét a bolygón.
- Úgy tűnik a levegőre nem lesz gondunk, de a felszerelés, vagy ami maradt belőle, az a hajó leszakadt részében, tőlünk nagyjából két mérföldre fekszik. A terep nyílt, a séta valószínűleg nem lesz kellemes, de egyáltalán nem teljesíthetetlen.
Miután ezt összegeztem, magamhoz veszem a pajszernek használt vasdarabot, csak azért, hogyha odaérünk, és történetesen nem nyílna az ajtó - ami lehet, hogy nincs is - akkor ne álljunk ott tehetetlenül.
Egy pillantással felmérem a többieket, és Stephanie-t választom.
- Legyen szíves, keresse meg Hudson hadnagyot, és mondja meg neki, hogy a hajó szétszakadt, a minden felszerelésünk a leszakadt részben maradt, de a bolygó levegője megfelelő, ezért elindultunk megnézni a roncs másik felét. Ha végeztek a vezérlőegységben találkozzunk ott.
Hogyha Stephanie nem ellenkezik, akkor megvárom, míg eltűnik a hajóban, aztán kezet nyújtok először Georgia-nak, majd Klaus-nak. Legalább a nevüket tudjam, ha már így alakult.
- Simon Greymare.
Mivel az "örvendek a szerencsének" roppant hülyén hangzana, részemről nem erőltetek semmit, megmaradok az egyszerű bemutatkozásnál. és ha ezen túl vagyunk, akkor a felesleges kérdést nem is teszem fel, inkább elindulok. Mivel árnyékra esély sincs, választok egy viszonylag kényelmes tempót, amiről úgy gondolom, hogy tudom majd tartani, aztán meglátjuk.
(Ha nem Stephanie nem akar elválni tőlünk, akkor feladom a próbálkozást, és mind visszamegyünk a vezérlőhöz)
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Stephanie A. Fishbourne on Vas. Dec. 02, 2012 10:36 pm

Ő maga is meglepődik, mikor a fegyverraktár ajtaját feltárva nem a már megszokott fémszerkezetek tárulnak szemei elé, hanem elsőként a szikrázó fény - amely pillanatokra el is vakítja -, majd a bolygó felszíne. Persze orvos, tudósember lévén gondolatai azonnal a bolygó élhetőségét kezdik firtatni; olyan kérdéseket boncolgatnak, mint a levegő belélegezhetősége, víz jelenléte, nappali és éjjeli hőmérsékletek, esetleges savas eső veszély... vagy idegen létformák jelenléte... Ám mire eljut odáig, hogy szóra nyissa a száját, Simon már ki is lép a szabadba. Egyelőre úgy tűnik, semmi baja nem esik, tehát Stevie is csatlakozik hozzá.
Meg kell mondani, nincs kimondottan ínyére a látvány. Jelenleg nem tudja megbecsülni jelenlegi helyzetük és a hajó többi része közti pontos távolságot, de még ha csak belegondol is, hogy ekkora forróságban kell odáig küzdeniük magukat, mérföldeken át, ökölbe rándul a keze. Főleg annak tekintetében, hogy már most is izzad és nehézkesen kap levegőt.
Valamilyen szinten meg is könnyebbül mindemiatt, mikor a férfi visszaküldi őt a hajótestbe, a vezérlőteremben maradottakhoz. Bár vívódik magában kicsit, hiszen csalogatja a Titanic belsejének valamivel elviselhetőbb hőmérséklete és fényviszonyai; de másik része nem akarja magára hagyni a felfedezőútra készülő kis csapatot. A hajóroncs elég stabilnak tűnik ahhoz, hogy Norának és a vele maradottnak ne essen odabent bántódása, idekint, ebben a hőségben viszont bármikor szükség lehetne orvosra.
Gyorsan felnyitja a kis dobozt, amit eddig szorongatott - és semmi pénzért ki nem adna kezei közül -, és hevesen kutatni kezd benne. Koffeintablettákat keres, amiket ha megtalál, azonnal Simon kezébe is nyomja.
- Ha valaki nehezen kapna levegőt, ebből adjon neki egyet. A koffein tágítja a légutakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kellene mihamarabb valami vízforrást keresni, vagy árnyékos területre jutni... Valahogy.
Elhúzza a száját, ahogy végignéz a vörös homokkal borított tájon, aztán egy kurta biccentéssel búcsúzik el a többiektől és megindul vissza, a vezérlőterem felé.
avatar
Stephanie A. Fishbourne

Hozzászólások száma : 28
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Szer. Dec. 05, 2012 2:26 pm

Kényelmetlenül fut össze a nyál a számban, ahogy ösztönösen nagyot szippantok a friss levegőből, mielőtt eszembe juthatna, hogy semmit sem tudok az idegen bolygó atmoszférájáról; a fémes íz a saját vérem vasas ízére emlékeztet egy kissé, meg a rossz minőségű csapvizek rezes aromájára. Nem túl jó, de nem is vészes. Kis ózonillatra számítok vele ösztönösen, az viszont elmarad... hunyorogva emelem a kezem, hogy árnyékolhassak egy kicsit a szememnek a verőfényben. Vörös sivatag terül el hosszan mindenfelé, de legalább légmozgás nincs: amennyire hálás volnék egy kis hűsítő szellőért, olyannyira nem vágyom ezt a terrakotta port nyelni vödörszám.

Szusszannom kell, mert fojtogat a hőség: az Államokban volt időm hozzászokni a Hollandiától eltérő, valamivel szélsőségesebb klímához, az mégis semmi ehhez a vad forrósághoz mérten. Pontosan ilyen idő lehet egy légkeveréses sütőben.
Épp szemügyre veszem a távolban sötétlő pontot - jaj, ne már... -, amikor a fülembe csendül a magas, keménykötésű férfi
(Greymare, igaz? ezt mondta a hadnagy)
nyugodt baritonja. Érdeklődve pillantok fel rá, kivárva, amíg visszaküldi a nőt a hajóba; halvány mosoly árnyékával rázom meg a kezét.
- Klaus Rotmensen.
A tenyerén kemény a bőr, különösen a csuklója felett. Fegyver tapintásáról árulkodik. Jó. Stephanie tablettákat ad neki, ami további vigyorgásra késztet, de ennek nem engedek neki; inkább visszafordulok a kis pont felé, hogy még egyszer ráhunyoroghassak, mielőtt közömbös-derűs pillantást vetnék Harper irányába, a hajamba túrnék fürgén és hosszú léptekkel Simon nyomába erednék, át a tűzforró, téglavörös homokon.
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Georgia R. Harper on Csüt. Dec. 06, 2012 7:09 am

Az ajtó kinyíltával szorulnak össze hirtelen a szemeim. Ez most igen kellemetlen volt... Fojtó por, hőség és valami... Furcsa ízű a levegő? Egek! Nem haltunk meg rögtön! Ez a felismerés kishíján arra késztet, hogy Stephanie nyakába ugorjak. Sikerül viszont türtőztetnem magam.
Kijjebb lépdelek a forró talajon és a kezemmel a szemeim árnyékolva nézek szét.
- Mibe fogadjunk, hogy a napágyaink is valahol arra vannak? - sóhajtok fel némileg zaklatott hangon, optimizmust tettetve. De ki lenne optimista ha a saját véréhez hasonlatos ízt érezve a szájában, rekkenő hőségben, fájdalommal és zúzódással szinte minden tagjában? A levegő vibrál és hullámzik a hőségben, torzulnak a látási viszonyok. Ez nagyon, nagyon nem jó.

Én kicsit sem vagyok hőálló, Spiddal nem a hőségről híres, de Boston sem. Még csak Las Vegasban sem jártam, hogy lássak igazi sivatagot életemben. Az első és az utolsó sivatag lehet ez az éveim során... Zsebre dugott kézzel szemlélődöm, figyelve Stephanie-t és Simon-t, ahogy a koffeintablettákról egyezkednek. Nem konyítok én az orvosláshoz, de azt tudom, hogy a koffein értágító. Semmi többet. Meg a kávé... De ahhoz kellene egy cigi is. Már morognék a gondolatra, mikor felcsendül a katona hangja a nevét hordozva.
- Dr. Georgia Rauta Harper. - mutatkozom be szinte morbid derűvel, majd megrázom a kezét és igyekszem elraktározni az ő nevét is a memóriámban és Szögletesét is.
Szemügyre veszem útitársaim, legalább nem kell nők picsogását hallgatnom, picsoghatok majd én! Elkapom azonban Klaus pillantását, amitől abban a pillanatban elkap engem egy erőteljes dohogási kényszer, aminek engedek is egy pici "pfft" hangot kiadva. Macskaszerűen kecses léptekkel követem én is őket.
- Mondják... Mennyire ismerik az ISTA üzletpolitikáját? Mekkorák az esélyeink, hogy ha sikeresen leadunk egy vészjelzést, értünk jönnek?
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Pént. Dec. 07, 2012 4:09 am

Szép lassan hát elkezdtek távolodni a Titanic elejétől. Ha valamelyikőtök már járt sivatagban, akkor ez nem sokban különbözik tőle, csak a homok vörösebb. Még a kissé narancsosabb árnyalatú égbolton a nap is hasonló a földihez. Viszont simán van 45 fok és egyébként hosszú távon azért előbb megérzitek a fáradtságot, mint alapesetben. Végül is a földi körülményekhez szokott szervezet, hamar megérzi akár a gravitációban, akár a légkörben fellépő minimális különbséget is. Nyilván ez is megszokást igényel.
A homokban végigsikló hajó nyoma elég egyértelműen kijelöli az utatokat, lényegében van egy széles kis ösvényetek.
Némi szellőt egyébként észlelhettek egy olyan jó öt-tíz perces sétát követően. Ez mondjuk még annyira nem kavarja fel a homokot, a szemcsék csak békésen gördülnek el egymás hátán. Béke, csend és nyugalom uralkodik körülöttetek.
Ezzel szemben a távolban - a fent lévő nap szerint észak felé haladtok, tehát keletről - mintha valami villanna. Meg arra mintha koncentráltabb lenne a vörös árnyalat a levegőben is, de tényleg alig látni a levegőt fodrozó hőségtől. Az is biztos, hogy a szellőtök is keletről fúj.

(ISTA-ról: Valószínűleg keresnének titeket, és értetek jönnének ha lenne rá mód. Szinte az egész világ szeme rajtatok volt, amikor elindultatok, nem igazán van esélyük elbliccelni a dolgot.)
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Simon Greymare on Kedd Dec. 11, 2012 11:19 am

A szemem viszonylag gyorsan alkalmazkodik a nem túl kellemes fényviszonyokhoz, és miután az első ijedtségen túlestem a pulzusom is gyorsan csillapodik vissza normál értékre. Azt hiszem ez ebben a környezetben szerencsés is.
Látom, hogy Stephanie vívódik egy kicsit, és ha katona lenne, nem pedig civil még neheztelnék is rá emiatt, de így kivárom, míg döntésre jut.
A koffeintablettákat egy biccentéssel elteszem.
- Köszönöm, úgy lesz.
Ami a vizet meg az árnyékot illeti, előbbi jobban érdekel. Őszintén és mindennél jobban remélem, hogy a hajón szállított vízkészlet rendben van, mert amíg nincs időnk és lehetőségünk komolyabban nekiindulni a keresésnek, addig ez az egy lehetőségünk van, ebben a forróságban pedig víz nélkül senki nem lehet hosszú életű.
A lényeg, hogy senki nem pánikolhat, és nem veszítheti el a fejét.
Kezet rázok a többiekkel, és megjegyzem magamnak a nevüket.
Legalább Georgia humoránál van, ami a jelen helyzetben egyáltalán nem jön rosszul.
Úgy tűnik, a tempóval nem lesz baj, bár az útitársaim közül egyikük sem tűnik kifejezetten forró éghajlathoz szokottnak, a lépteik könnyűek és nem okoz gondot, hogy tartsák velem a lépést.
Épp kérdeznék, de gerogia megelőz.
A válaszom azt hiszem inkább őszinte, mint biztató.
- Ha a hajó képes leadni a vészjelzést, és nem kerültünk ki a abból a zónából, ahonnan még tudja fogni a központ, akkor egészen biztosan értünk jönnek. De hogy ideérniük mennyi időbe telik, ez akkor derül ki, ha az utazással kapcsolatos adatokat Hudson hadnagyék lekérték. A hibernáló teremben oszlásnak indult hullák alapján mindenképpen időbe telik, mire elérnek minket.
Hogy ezek legalább hónapok, de akár évek is lehetnek, azt inkább nem fűzöm hozzá. Az útvonalat nem nehéz követni, valószínűleg nélkülem is meg tudnák oldani, és hiábaa meleg, hiába szárad ki hamar a szám, azért a beszélgetést még nem adom fel, bár olykor hagyok némi néma csendbe burkolt szünetet, hátha hallok bármilyen neszt.
- Ne vegyék tolakodásnak, de megkérdezem, mert fontos lehet. Maguk mihez értenek?
Egyikükről sincs a leghalványabb fogalmam sem, nem olvastam a telepesek személyes anyagát.
A villanás felkelti a figyelmemet, többször próbálom erőltetni a szemem, hogy meg tudjam állapítani, mi lehet, de ha nem megy, akkor mindig várok még pár métert, és csak utána kísérletezem újra.
Néha a levegőt is sokkal mélyebben és hosszabban szívom be, bár erős hátrányt jelent a tény, hogy nem tudom, mi számít szokatlannak, vagy információértékűnek az itteni levegő illatában.
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Csüt. Dec. 13, 2012 12:43 pm

Megtudom a nevét a nagyszemű göndörnek, aki a kapszulába rekedt fickót akarta kiszabadítani: nem túl jó a névmemóriám, de azt hiszem, ennyit még egykönnyen megjegyzek. A fújó hangocskájára elmélyülnek a szemem sarkába gyűrődő ráncok, de a vigyort sikerül elfojtanom: félmosollyal szegődöm a nyomukba a többmérföldesnek ígérkező úton.
- Szinte semennyire - szúrom be a kérdésére: most, hogy a társalgás köt le, kissé jobban odafigyelek az angolomra és az akcentusom élessége letompul alig érzékelhetőre. - Rajtunk volt a világ szeme, de egy világháború is lemehetett akár, amíg mi horpasztottunk.

Már elsőre is nehéznek tűnik, pedig még alig párszáz yardot tettünk meg: perzselő forrósággal tűz a tarkómra és a fejemre a nap, és a vörös homok is visszavetíti a sugarakat az arcomba, akkor is, ha lejjebb szegem a fejem. Lassan a cipőm talpán át is érzem a homok forróságát. Nagyon remélem, hogy nem fog az egész megolvadni. A hosszú alvástól ellazult izmaim hamar feszülni kezdenek, de még nem kellemetlenül... az viszont már biztos, hogy nehezebb lesz eljutni a raktérig, mint elsőre gondoltam.
A kalkulálásból, hogy milyen gyorsan fogok szédülni kezdeni, Simon hangja és kérdése zökken ki. élesen végigmérem őt is és a göndörkét is.
- Ismerem a kis kaliberű lőfegyverek működési elvét. Negyvenötösig minddel elboldogulok, de hat milliméteressel van a legtöbb tapasztalatom. Tengerészeti akadémiára jártam - fűzöm hozzá mintegy mellékesen, mintha érdekelne, levonnak-e ebből valami következtetést.
A villanásra összehúzom a szemem. Egyáltalán nincs ínyemre, de a kíváncsiságom is dolgozik... azt sem bánnám, ha sosem tudnánk meg, mi volt, ugyanakkor máris érdekel. Hál'istennek, nem én döntök felőle.
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Georgia R. Harper on Vas. Dec. 16, 2012 2:45 am

Valamiért nagyon nem tetszik nekem ez a siavatag. Nem mintha annyi sivatagban jártam már volna, de valami tényleg piszkálja, kaparja az elmém hátsó falát ezzel az előttünk lévő kopársággal kapcsolatban. A bosszantó jelenséget viszont elnyomja egy másik, egy szögletes. A macskás fújásomra, majdnem elvigyorodik, látom én rajta a késztetést. Jaj, de kedvem lenne most úgy istenesen bokán rúgni.De inkább koncentrálok az előttünk álló feladatra és a társalgásra. Általában ki nem állhatom, ha ilyesmi van terítéken, de évek óta nem beszéltem, be kell egyszer pótolni az adagom.
- Évek. Évekről beszélünk... - ingatom meg a fejem és Klausra sandítok, sikerült elnyomnia az akcentusát, ez pedig némi vidámsággal tölt el. - Legjobb esetben is csak akkor lehet saccolni, ha vannak számadataink. Ami most adatunk van, az az, hogy ott a hajó fara, az eleje meg mögöttünk. Ott landoltunk a farnál és egészen eddig csúsztunk. Nem csoda, hogy nem éltük túl, csak ennyien...
Belül már pörög a számológépem, de csak azért, hogy ne zavarjon annyira a kínzó hőség és a nap fénye. Lassan, elevenen akar ez minket felégetni, azt hiszem... Itt fogok szomjan halni... Simon kérdésére ráemelem a tekintetem, majd végigmérem Szögletest alaposan. Nocsak... hajós ember lenne? Inkább nézem besurranó tolvajnak, aki út közben enni ad a macskának is...
- Én kvantumfizikus és atomenergetikai mérnök vagyok. De tulajdonképpen a hajó karbantartására vettek fel... nem tudok az önvédelemről semmit. -emelem fel kicsit a tenyereim.
A villanásra én megtorpanok a többiekkel ellentétben és hirtelen dönt úgy az elmémben bujkáló kis csillagász, hogy számoljunk... a fejemben futkosnak a bolygó a lehetséges képzeletbeli égsíkjai és csak egyet tudok ráerőltetni a mintára. Meg az érdekes, nehezen kivehető színspektrum változásra keletnk...
- Ez mindent megmagyarázna... - dörmögöm, majd ránézek az urakra. - Azt hiszem egy bináris naprendszerben kötöttünk ki... és ő lehet a második napunk. De remélem tévedek ez egyszer. - mutatok a villanás irányába.
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Kedd Dec. 18, 2012 10:30 am

Mintha egy-egy szellő már inkább szélre emlékeztetne, a finom szemcséjű homokszemek is pedig immár pár centis magasságban még áttetsző szőnyeget képezve szállnak a lábatoknál a széliránynak megfelelően. Határozottan erősödik a légmozgás és a távolban lévő vöröses árnyalat is jobban kivehető, immár sötétebbnek is tetszik, már-már haragosvörös, itt-ott sötétszürke árnyalatokkal. A villanás ugyancsak megismétlődik, kivehetően villámszerű képződmény. Minden bizonnyal egy helyi természeti jelenségnek lehettek a szemtanúi.
A szél pedig nem hoz enyhülést, ugyanaz a meleg, sivatagi, száraz levegő mozog, ami eddig is. Az út egyharmadánál járhattok jelenleg.
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Simon Greymare on Csüt. Dec. 20, 2012 3:23 pm

A gyaloglás kimerítő. Olykor végignézek a társaimon, hogyha valami gond lenne, azt még időben észrevegyem. Hamar leizzadok, a ruhám kényelmetlenül tapad a bőrömre. A szervezetem is megérzi a különbségeket a Föld és és ennek a bolygónak a sajátosságai között. Kellemetlen és zavaró a dolog, de a gyaloglással nem lesz gond a hajó leszakadt feléig, ennyi után már biztos vagyok benne.
A legfontosabb az lesz, hogy vízhez jussunk. Remélem a vezérlőben maradt csapat hamar csatlakozik hozzánk, valamint azt is, hogy a vízkészlet épen maradt a roncsban.
Még a rohadt vasrúd is forrónak tetszik a kezemben.
Klausnak valahol igaza van, mikor tárgyilagosan közli, hogy segítségre nem számíthatunk, de Georgia az, aki szerintem közelebb jár a valósághoz. Ha jönnek is, akár évekbe is telhet a dolog...
A hajó egyébként egész jól bírta a zuhanást, ahhoz képest, hogy két darabban van. Akár mind meghalhattunk volna.
Klaus válaszára biccentek.
- A fegyverraktárból majd választunk megfelelő kalibert, bár ha van egy kis szerencsénk, akkor nem kell majd fegyvert használnunk.
Miért érzem valahol a zsigereimben, hogy nem lesz ekkora szerencsénk?
Ami pedig a nőt illeti. Örülnék neki, ha ő bizonyulna a csapat leghasznosabb tagjának, bár erősen kétlem, hogy a Titanic képes lenne elmozdulni a talajszinttől, vagy összerakhatónak bizonyulna.
- Reméljük nem is lesz szüksége rá, hogy megvédje magát. Ha mégis, inkább maradjon mögöttem. Én katona vagyok Nagy kaliberrel, és kísérleti fegyverekkel dolgozom, de ha szükség van rá, akkor a felderítésben és a tájékozódásban is otthonosan mozgok...
Nem felvágni akarok,pusztán ha már ők bemutatkoztak, akkor én sem várom meg, hogy külön megkérdezzék, mégis ki fia, borja vagyok tulajdonképpen. Információért információ jár, legalábbis elvárható.
- A hajó mentőegységei nem alkalmasak hosszabb utazásra? Feltéve, hogy üzemképesek maradtak, persze...
A kérdés Georgiának szól, ha már ő a technikus.
Én nem állok meg, a nőnek szednie kell a lábát, ha nem akar lemaradni, viszont a villanás irányába egyre gyakrabban pillantok összehúzott szemmel.
- Erősen kétlem... - jegyzem meg válaszképp, főleg, mivel a lábunk körül egyre jobban felkavarodik a homok, és a szellő is mindinkább határozottan söpri át rajtunk a forró szárazságot. - Ez inkább viharnak tűnik...
A következő villanás jobban kirajzolódik a sötétedő távolban.
- Ez villámlás...
Kihallani a hangomból, hogy ez mennyire nem tetszik nekem. Gyorsan felmérem a távolságokat. Nem tudom,milyen gyorsan jön a vihar, de fedezék sehol, se visszafordulni nem érdemes, se a rakteret nem fogjuk időben elérni azt hiszem.
- Siessünk. Gyorsabban...
Gondolom ezzel az utasítással, és a hosszabbra nyújtott, megszaporázott lépteimmel nem én leszek a mai nap népszerűségi versenyének győztese, de ez legyen a legnagyobb problémánk...
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Csüt. Dec. 27, 2012 7:31 am

Az eszelős hőség, ami először csak kellemetlennek tűnt, percről percre jobban zavar a levegő különös fémes ízével együtt: úgy tűnik, ez nem olyasmi, amihez egyhamar hozzászokik az ember fia. A szám rekordsebességgel száradt ki valamikor az elmúlt percekben és most, hogy a levegő moccanására nyelnem kell, a nyelvem kényelmetlenül súrlódik a szájpadlásomhoz. Az ádámcsutkám táján halk zajjal kattan valami.
Nagyszerű.
Hunyorítva figyelem a többieket: Harper figyelmét mintha felkeltette volna, amit mondtam, megtoldom hát némi somolygással. Cseppet sincs hajósember küllemem, tudom pontosan; nem mintha túlságosan sokra emlékeznék mindabból, amit az Akadémián töltöttek a fejembe. Biccentek Simonnak, és lopva végigmérem újra. A felépítése azt sugallja, hogy egyáltalán nem túloz a képességeivel kapcsolatban. Jó ötlet volt vele jönni...
- Remek. Nagyon remélem, hogy akad sértetlen fegyver és töltény. Ráérünk később eldönteni, használjuk-e...
Megvakarom a tarkómon felborzolódó sötét, rőtes árnyalatú sörényt. Tűzforró már az is, ahogy a nap a fejemre süt. Vajon lehet itt napszúrást kapni? És ha igen, milyen gyorsan? Újra a göndörke vonja magára a figyelmem. Nem ért a fegyverekhez. Tanulmányozom pár másodpercig és arra jutok, talán nem fog leblokkolni, ha életveszélybe kerül. Amit mond, az viszont nem hangzik túl jól.
- Részemről egy ilyen nappal is megelégednék...

Nagyokat kell lépnem, mert Simon feszes tempót diktál és a puha, egyenetlenül csúszós homokon nehezebben esik a járás. A combom hátsó izma hamar égni kezd és a térdem szalagjai is kényelmetlenül átforrósodnak; könnyűléptű vagyok, de hosszútávon akadnak gondjaim a sebességgel. Hunyorogva tanulmányozom a villanásokat a férfi válla felett.
- Lehetséges, hogy homokvihar?
Annak még kevésbé örülnék, mint a zuhogó esőnek. Megköszörülöm a torkom.
- Láttak már hasonlót?
Sasszéznom kell, hogy Simon egyre erőteljesebb lépteivel tarthassam a lépést. A férfi szinte kocog már, az én aránytalanul hosszú lábaimat is megdolgoztatva: futó pillantást vetek Harperre, nehogy elveszítsük.
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Georgia R. Harper on Csüt. Jan. 03, 2013 11:43 pm

Nem szeretek gyalogolni, nem szeretem ezt a hőséget, pokolba már az egésszel! Olyan jó lenne, ha ez csak valami rusnya tréfa lenne és pillanatokon belül jönne a segítség... De érzem én mélyen belül a zsigereimben, hogy nem, ez most nagyon is valós. A nehézlégzés, a kiszáradt ajkaim, a tüdőm fájdalma a túl forró és túl száraz levegőtől...
Szerencsére van fény az alagút vagyis a sivatag végén. Ha ott van a víz, akkor megmenekültünk egy időre, elvégre ezt a bolygót bizonyosan lehetetlen lenne terraformálni, még akkor is, ha sokkal komolyabb berendezéseink lennének. Ez hely... természetellenes. De ami még a gondolataim piszkálja, az Klaus tulajdonképpeni önellentmondása. Ha tengerészeti akadémiára járt, akkor hogy lehet tűzzsonglőr? Mivel ezt mondta bent. Fegyveres tapasztalata van. Tehát vagy kibukott az akadémiáról vagy nem tudom. A somolygására kap még egy halkabb macskás fújást. Most kisebb bajom is nagyobb annál, hogy elrakjam őt valahová.
- Nem tetszik az ötlet, hogy bárkinek is fegyvert kelljen használnia. Boldogabb lennénk, ha nem lennének rajtunk kívül ezen az átkozott, forró sziklagolyón. - forgatom meg kissé a szemeim. Inkább a magány, mint egy golyózápor.
Nem vagyok pacifistának mondható, de a gondolata, hogy nem vagyunk egyedül, nos... felkavaró. De kizökkent Simon kérdése, amire megcsóválom a fejem.
- A mentőegységek arra jók, hogy egy bolygó közelében történt hajókatasztrófa esetén lejuttassák az utast a felszínre vagy arra, hogy ha mélyűrben történt az eset, akkor abban lehet várni a segítséget. De, hogy én kiszedem az összes megmaradt jeladót és antennát építek, az is biztos.
Remélem, hogy sikerült igen átfogó választ adnom, mivel leköt egy kicsit most a horizont. Ameddig az égköröket saccoltam, addig nem láttam egy villanást, de a másodikra megfeszül az állkapcsom.
- Gyűlölöm ezt a bolygót. Gyűlölöm a viharokat. - morgom a villanások irányába, majd elkezdem én is felvenni a tempót, sőt gyorsítok, hogy utolérjem őket.
- A homokmennyiséget látva, nevezhetjük annak is.
Az én tippem egy homokkal is megspékelt szupercella lenne, de nem én vagyok a legoptimistább a környéken. Sőt, talán a bolygón se.
Simon és Klaus nyomában vagyok szorosan, noha nem tetszik a lábaimnak ez az lépéstempó, de inkább fussunk el a hajó farához, mint egy átkozott vihar áldozatai legyünk.
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Szomb. Jan. 05, 2013 3:35 am

Az erőltetett menet mindannyiótokból elég sokat kivesz. Simon bírja még a legjobban, de mind kapkodjátok egy idő után a levegőt, mintha csak futnátok. A szél is kellemetlenül begörgeti a homokot a talpatok alá, lassan a gép elejének nyomvonala - amiben haladtok - is kezd feltöltődni, így egyre gyakrabban csúszik meg a talpatok alatt, támaszték hiányában a homokmennyiség, nem könnyítve meg a járást.
A vihar pedig egyre közelebb kerül, már tisztán kivehető, hogy a szél milyen szépen felkapja a vörös, apró szemcsés homokot. A villámok viszont egész hangtalanok.
Az út kétharmadánál vagytok, a cél, azaz a hajó hátulja már nem tűnik olyan távolinak, de a vihar is vészesek közeledik. Szemlátomást egyébként a hajó hátulja is egyben van. A maradék táv felénél pedig észrevehettek egy embernagyságú sziklát... sőt mi több, utána még sok kisebb is van. Egyetlen jellemzőjük a fémes szürkeség és néhol, mintha rozsda is lenne rajtuk.
Egy-egy széllökés pedig már az arcotokba is küld valamelyest a homokból. Ha pont nyitva a szátok, akkor meg is ízlelhetitek és meg lehet állapítani, hogy ennek annyira nincs homok íze... inkább fémes. Ha egyébként megfigyelitek a vihart, akkor úgy saccra 15-20 percetek, míg ideér a legkellemetlenebb része. Az eddigi tempóval van esély odaérni végül is...
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Simon Greymare on Vas. Jan. 06, 2013 11:27 am

Részemről a legcsekélyebb gyanakvást sem mutatom a többiekkel kapcsolatban. Egyelőre úgy tűnik hajlandó vagyok tényként kezelni, amit magukról megosztottak, ahogy megbízni is hajlandó vagyok bennük. Egyelőre jussunk el a hajó leszakadt feléig, ott majd ráérek mással is foglalkozni.
Most éppen Klaussal értek egyet. Jussunk hozzá a fegyvereinkhez, legfeljebb eldönthetjük, hogy használjuk-e. Az, hogy mennyire lenne jó egyedül lenni a bolygón leginkább a társaság természetétől függ.
Ne hamarkodja el. Ha egyedül vagyunk, nagy rá az esély, hogy mindenképpen meghalunk, mert élhetetlen a bolygó. És az aztán ronda halál lenne. Természetesen nem kizárt, hogy megszívjuk az itteniekkel is, de legyünk optimisták.
Egy pillanatra lassítok – megtorpanásnak nem neveznék -, és mintegy vadászkutya beleszimatolok a levegőbe. Ez a vihar nagyon más lesz, mint az otthoniak.
- Előbb a fegyverek, az ellátmány és a víz, a többivel később is ráérünk foglalkozni. Még gyorsabban!
Ez már távolról sem javaslat a részemről.
Egyáltalán nem örülök neki, hogy a mentőegységek alkalmatlanok rá,hogy kivigyenek minket innen, de az antenna kérdésében nem vitatkozom. Előre semmiképpen nem.
- Remélem a generátok még épek a raktérben...
Kifejezetten törekszem a tőmondatokra. A szavak már marják a torkomat, és mindegyikkel egy korty homok is jut a számba.
Az ostoba papucscipő mind sűrűbben csúszik meg a talpam alá gyűlő homokrétegen, a karomat a szám és az orrom elé kell emelnem, mert a fémporra emlékeztető ízű homokszemcsék sokat rontanak a komfortérzetemen, főleg nagy mennyiségben nyelve.
Klaus kérdésére biccentek.
- Úgy néz ki, de inkább fedezékből győződnék meg róla...
Hogy láttam-e már hasonlót azt inkább nem most vitatnám meg.
Georgia morgását figyelmen kívül hagyom, ha van rá energiája, vagy segít neki, lelke rajta, engem nem zavar. Tulajdonképpen hozzá is vagyok szokva.
- Ebben a tempóban nem érünk oda! Tartsák velem a lépést!
Most már tényleg kocogok. Sziklák ide, vagy oda, biztos vagyok benne, hogy én a hajón belülről szeretném kihúzni a vihart. Ha tényleg homokvihar, akkor nem megyünk semmire ilyen gyenge fedezékkel, mint az utunkba eső sziklák.
Ha esetleg Georgia nem lenne elég gyors, akkor a felkarjánál fogva félig támogatom, félig húzom magam után.
Klausnak viszont nincs más választása, bírnia kell a tempót.
Mostmár csak a hajónál fogunk megállni, ha rajtam múlik...
avatar
Simon Greymare

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Klaus Rotmensen on Hétf. Jan. 07, 2013 7:24 am

Reszelős köhögésre késztet a maréknyi, fémes ízű homok, amit a szél az arcomba vág; kiköpném szívesen, de nyálam már nem maradt hozzá. Leszegem a fejem kissé, hátha segít, fél füllel figyelve csak.
Harper ellenkezésére szívesen mondanék valamit - fogalmam sincs, hogyan érezheti magát jobban fegyver nélkül. Én csak most vagyok hálás azért, hogy nem kell még cipekednem is... ha egyszer elérjük a raktárat, le sem fogom tenni a fegyvereket többé. Ki tudja, miféle őrültekkel kószálunk egy bolygón? Még összefuthatunk a többiekkel is később; már ha egyáltalán nem halnak szomjan pár napon belül.
Természetesen nem fűzök hozzá semmit: nem épp kerekasztal-beszélgetésre alkalmas hely a közelgő vihar egy sivatag közepén. Nagyon remélem, hogy nem lesz túlságosan erős a szél. A talpam alatt egyre jobban csúszik a homok; talán mezítláb jobban haladnánk, de eszemben sincs nekiállni vetkőzni. Meg aztán, lehet, hogy a fém átforrósodott a raktér rámpáján. Nincs túl sok kedvem odasülni sehová.
Legszívesebben leszakítanám a ruhám ujját, hogy az arcom elé kössem, de nem szívesen teszem próbára a dupla varrás teherbírását: Simon hangja a fülembe jut hamar, át az erősödő süvöltésen. Jól bírja a tempót - remélhetőleg nem könnyen fárad el. Biccentek felé, ahogy hátrakiabál: nincs sok kedvem újabb lapátnyi homokot nyelni.
Végül is, nem vagyunk összekötve... ideje felvenni a saját tempómat.
Hunyorogva mérem be a raktér felé vezető irányt, hogy aztán leszegett fejjel, inamszakadtából lóduljak neki: hosszú léptekkel taposok végig a homokon, a talpam elülső, külső párnáit érintve le, hogy minél kevésbé süllyedjek be. Olyan gyorsan, ahogy csak bírja a lábam.
avatar
Klaus Rotmensen

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2012. Oct. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Georgia R. Harper on Kedd Jan. 15, 2013 10:58 pm

Engem valahogy nem boldogít a gondolat, hogy felfegyverzett emberek vegyenek körül, hiszen a hátba döfés esélye így exponenciálisan megnövekedik. Láttam már ilyen hajótöröttes filmeket és valaki mindig a másik ellen fordul... Azt hiszem, hogy féltem az irhám. Ők mindketten értenek a fegyverekhez és legfeljebb az eszemmel tudom őket legyőzni, de egy egyenlet egy mordállyal szemben hasztalan.
- Víííz... - nyöszörgöm szinte látva magam előtt, hogy miként fogom kortyolgatni, nem érdekel már az sem, ha igencsak túl meleg... De a szél belekotor a számba egy nyeletnyi
A járás okozza a legtöbb bajt most, de a szél még rátesz egy lapáttal. A lelkemnek sem tesz túl jót, hogy a vihar is vészesen közeledni látszik, elvégre ismerem a működését viharoknak, nem kimondottan örülnék, ha az a rettenet utolérne minket.
Ennek fényében veszek erőt magamon és szaporázom meg a lépteimet, hogy tudjam tartani a lépést az urakkal. Simon és Klaus nem éppen lassú, de azért sem vagyok egy csiga vagy lajhár amíg az életemről van szó. Az ajkaim szorosan összezárom, hogy esélye se legyen a fémes ízű, idegen homoknak a számba jutnia megint. Bele sem akarok gondolni, hogy akár betegségeket is hordozhat az a por...
Már csak belül duzzogok és korholom magam, amiért feljelentkeztem erre a sz*rra. Akár otthon is maradhattam volna, hogy hallgassam a vén morgós marhákat, de nem... Majd emlékeztetem magam, hogy fejeljek le valamit önbüntetésként.
Simon szavaira csak nyöszörgök egyet válasz helyett, ahogy próbálom felmérni a kialakult helyzetet. Vannak sziklák ugyan, de ez a homokos pokol nem biztonságos ott sem. A raktér a cél. Szinte Klaussal egyszerre lódulok meg én is, meg kell tennünk a hátralévő távot...
avatar
Georgia R. Harper

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Mesélő on Szer. Jan. 16, 2013 6:54 am

//Ide kaptatok választ:
http://anagykaland.hungarianforum.com/t22-a-roncs-kozeleben#203
ott tessék folytatni. Smile//
avatar
Mesélő
Admin

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2012. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése http://anagykaland.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Sivatag

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.